Park- és médiaismeret − a városligeti küzdelemről

Vendégszerzőnk, Lányi András egyetemi docens, környezetvédő aktivista írása

Niklas Luhmannak sajna, igaza van: a média olyan zárt rendszer, amelybe a külvilágból érkező értelmetlen zörej – a néhai valóság, ha tetszenek rá emlékezni – nem hatolhat be addig, amíg a rendszer át nem kódolta a műsor logikája szerint. Lenni annyi, mint közvetítve lenni, márpedig a hazai média számára ez idő szerint csak az létezik,
- ami „baloldaliként” vagy „jobboldaliként” besorolható,
- ami derék fickók (a mieink) vagy undorító férgek (a túloldaliak) történeteként eladható,
- és amivel már foglalkozott a média (hiszen a médiumok kizárólag egymásra reflektálnak).

Megértük tehát, hogy a Városliget szimbolikus politikai tér lett (György Péter) – bizony isten, eddig azt hittem, közpark. Megértettük, hogy Ligetvédők veszedelmes anarcho-kommunisták, akik titokban az osztályellenség elnyomására és a sajtosmetélt betiltására készülnek (Stumpf András). Szerencsére nemcsak hogy elzavarták őket, de már el is érték, amit akartak, mert a Zrt illetékese (Sághi Attila) közölte, egyetlen egészséges fát se vágnak ki többé. Bár igazság szerint nem lehet tudni, hogy mit akarnak, talán maguk se tudják, az elvakult Orbán-gyűlöleten kívül (Zsuppán András és mások).

Lebuktunk, minden kiderült, kár is tagadni. Semmi jelentősége annak, hogy hány cikkben, tanulmánykötetben, konferencián és tüntetésen mondtuk el, mit szeretnénk: a Liget felújítását parkként, a Kádár-kori romok helyére szánt épület-monstrumok nélkül. Mert a légszomjtól fuldokló főváros közepén erre volna szükség. Mert a magyar zenének van már háza elég. Mert a Nemzeti Galéria jó helyen van a Várban. Mert a kultúra pénzén nem új épületeket kellene felhúzni, s főleg nem egy közpark kellős közepén. Múzeumnak való műemlék-épület pedig akad a városban épp elég. Mert a Városligetet az elviselhetetlenségig túlterhelné az új létesítményekkel járó forgalom.

S hogy kiknek a nevében beszélünk: a megismételt közvélemény-kutatások tanúsága szerint a fővárosiak több mint 80%-a nevében. Az aláírási kampányokhoz csatlakozó tízezrek nevében. Elsősorban persze a saját magunk nevében: urbanisták, tájépítészek, művészettörténészek, környezetvédők s más egyebek, akik a maguk területén vitték valamire, és soha se voltak politikai pártok szekértolói. (Ismerjük, persze, az ilyeneket is: örök ellenzékiek, akiknek semmi se elég jó. Horn Gyula vízlépcsőire, Gyurcsány Ferenc bezárt kórházaira, kisiskoláira is csak nemet tudtak mondani. Igaz, akkoriban inkább a jobboldali sajtó rokonszenvezett velük.)

Tudom, hiába hajtogatjuk ezeket az unalmas dolgokat, mert „nem jön át” a médián, csak az, hogy melyik ellenzéki politikus fényképezkedett velünk, melyik balliberális megmondóember tolakodott oda a mikrofonhoz a demonstrációnkon. A képernyőikhez ragadt hírfogyasztók pedig az egészből azt jegyzik meg, amit naponta hallanak. A médiából „szakmai” érv gyanánt leginkább arról értesülnek, hogy hány fát vágnak ki, hányat ültetnek át.

Azért ha valaki idáig elolvassa, amit írok, azt emlékeztetném, hogy a Zrt. embere döbbenetesen alábecsüli az érintett fák számát (és az olvasó szellemi képességeit). Az átültetést pedig jó esetben is csak a fiatal egyedek szokták túlélni. A hatalmas földalatti építmények (mélyparkoló, Közlekedési Múzeum) ráadásul megváltoztatják a talajvíz-viszonyokat, ezért arrafelé idővel kiszáradnak a fák, és akkor már nem lesznek „egészségesek”. Egyébként az építkezések útjában álló fákról mindig kiderül, hogy betegek és életveszélyesek. Így lesz ezúttal is.

Ha ez az egész borzadály megépül, a Városligetből alig marad valami, ez azonban nem a fák számán múlik. Harminc év múlva, az új múzeum-épületekkel, zeneházzal, biodómmal és a hozzájuk tartozó kiszolgáló épületekkel telizsúfolt, kisebb facsoportokra szabdalt egykori Városliget látogatói nemigen fogják érteni az előttük járt nemzedéket. Megkérdezik majd: hogy tűrhettétek a város zöld tüdejének megcsonkítását? Akkor mutassátok meg nekik az elektronikus és nyomtatott sajtóban megjelent egykorú tudósításokat, a Városliget Zrt óriásplakátjait, a postaládáitokban elhelyezett színes reklámújságok képeit a megújult Ligetről, hogy megértsék. És inkább azon csodálkozzanak, hogy akadhattak egyáltalán ellenzői ennek a gyönyörű tervnek.