Döntetlen önmagunkkal

„Csábító számon kérni, vajon merre jár az Izland elleni döntetlent ünneplő tömeg, amikor az egészségügyért demonstrálhatna. Csakhogy a két dolog eltér. A focisiker által kiváltott érzelmek pusztán kifejezésre és társakra vártak. Ellenben, a politikai tiltakozásoknak az érzelmeken túl irányt kell szabni, ráadásul a véleménynyilvánítás csoportosan is kockázattal jár. Elég nagy baj, hogy ez ma rizikó, s az is, hogy a politikai célt nehezen sikerül bemérni.

Kifejeződik ebben a hazai nyilvánosság szerkezetének sajátossága, vagyis az, hogy miközben a politikai és korrupciós botrányok legfeljebb alkalmi felháborodásokhoz vezetnek, a sokak számára belátható és átélhető történések olyan jellegűek, hogy csak ritkán hoznak változást a dolgok menetében. Talán éppen erre ad egyfajta magyarázatot az Európa-bajnokság. Tehet Orbán bármit, nincs az a stadion, ahol tízezrek töltenék az idejüket, ha nem tetszik, amit ott nyújtanak nekik. Ám ha a magyar csapat játéka szerethető és színvonalas, akkor tömegek mozdulnak meg. A teljesítmény, az átélhető történet és a vonzerő össz­hangja nélkül a közéletet sem lehet játszani.”