A politikusok nem racionális szuperlények

„Egyértelműen lenne [kereslet a politikai pszichológiára], de nincs rá kereslet. Ennek szerintem négy fő oka van. Az egyik ok szociológiai: Honnan rekrutálódnak a magyar politikusok? Leginkább jogászok és közgazdászok, illetve újabban politológusok közül. Ezek a szakmák a pszichológusétól eltérő gondolkodásmóddal rendelkeznek. A közgazdászok, politológusok, jogászok pragmatikus, gyors, határozott világa más, mint a pszichológusoké, amely merengősebb, empatikusabb, talán (jó esetben) önkritikusabb.

A kettő között érdemi párbeszéd tud zajlani, de egyrészt nem ugyanaz a természet, másrészt sokszor egész egyszerűen nem találkoznak ezen szakmák képviselői, mert más közegben mozognak. A második dolog, hogy szerintem kevés Magyarországon a politikai kérdések iránt érdeklődő pszichológus. Nekem ez a hallgatóim kapcsán tapasztalat, és egyben kihívás is. Sok BA-s pszichológushallgatóban egyáltalán nincs meg a társadalmi jelenségek iránti érdeklődés, mert inkább az individuális szintre fókuszáló pszichológia érdekli őket. Az alkalmazott szociálpszichológusnak tanuló MA hallgatók többsége pedig inkább szervezetpszichológiával akar foglalkozni.

Ez egyébként érthető, annak sokkal nagyobb a felvevő piaca. Éppen ezért külön öröm, amikor politikai területen (minisztériumban, politikusok mellett) dolgozó, tehetséges volt hallgatóimmal találkozom. Itt jön a harmadik pont, hogy maga a politika alapvetően nem teremt olyan hatalmas piacot, mint ahogyan azt sokan gondolják. Vannak tanácsadó intézetek, tanácsadók. Ezek politikai lojalitás alapján működnek, és ezeken a helyeken néhány száz ember dolgozik összesen, javarészt olyanok, akik politológusként tanulnak vagy hivatásosan politikával vagy kommunikációval foglalkoznak.

(...)

Hagyományosan vannak olyan szakmák, például a PR, amelyek direkt azt célozzák, hogy ezt a kis piacot betöltsék. A politika iránt érdeklődő pszichológusoknak, akik alapvetően kevesebben vannak, kisebb tér jut, de azt gondolom, hogy ezt is meg lehet törni. Ha van érdemi mondanivaló, az fontos, el kell vinni a politikushoz, és megpróbálni rábeszélni arra, hogy ez neki hasznos. Van is erre példa: Bruck Gábor, a Sawyer Miller Group volt vezetője, pszichológus, politikai tanácsadóként dolgozott a Medgyessy-kormány alatt és egyes szabaddemokrata politikusoknak; Popper Péter Horn Gyula tanácsadója volt; Németh Erzsébet, aki a közszereplésről írt könyvet, kommunikációs tréningeket tartott annak idején Fideszes politikusoknak, így Orbán Viktornak is; jelenleg az Állami Számvevőszéknél dolgozik. Vannak tehát példák, még ha ritkák is.

Hagyományosan a pszichológus szakma nem olyan erős az önmenedzselésben, az érdekképviseletben, de ebbe nem szabad beletörődni. Ha valaki ezzel akar foglalkozni, van mondanivalója, akkor fel kell vennie azt a készséget, hogy röviden, gyorsan meg tudja fogalmazni, hogy mit tud csinálni, mit akar csinálni.”