Európa féltése

„Már-már Illyés Gyulára emlékeztető stílusbravúrral használja Techet Péter a nacionalizmus szót a Magyar Nemzet július 5-i számában megjelent cikkében. Nacionalizmus van a volt Jugoszlávia mind a hét utódállamában és két autonóm tartományában, és nacionalizmus van az Európai Unió (egyelőre) 28 tagállamában, de főként azokban, ahol euroszkeptikusok vannak (hol nincsenek?). És ahol nacionalizmus van, ott szétesés van, ott háború van (vagy lesz). 

(…)

Ha az Európai Uniót a nacionalizmus fogja »szétverni« (ez Techet Péter tézise), és tagjai között kitör a háború, akkor ebből arra következtethetünk, hogy eddig az internacionalizmus és az értékközösség tartotta össze. Ez nyilvánvalóan nem így van. Az európai közösség magva a közös piac, amelyet az 1992-es maastrichti szerződéssel megpróbáltak egy államközösség irányába fejleszteni. És ez az, ami nem sikerült. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági és kereskedelmi érdekek alapján lehet európai közösséget működtetni, de az ízlésre és életmódra is kiterjedő »értékközösséget« nem. Ennek pedig semmi köze a nacionalizmushoz.

Gondoljunk csak bele: Angliának, az egyik legrégebbi demokráciának, ahol nemcsak alkotmánybíróság, de még alkotmány sincs, a legfelsőbb bíróság szerepét a Lordok Háza tölti be, a demokrácia fölött pedig több száz éves intézmények őrködnek, brüsszeli bürokraták és strasbourgi bírák akarnak diktálni. Hazánkban, ahol széles támogatottsága van a család hagyományos felfogásának, illetve a férfiak és a nők hagyományos társadalmi szerepének, EU-s intézmények megtiltják az abortusz elleni reklámot. S közben a más értékeket valló európai parlamenti pártok képviselői téves információk és hamis vádak alapján időről időre megpróbálják Magyarországot szégyenpadra ültetni. (Azt a botrányt nem is említve, ami a migránsok kötelező szétosztása jelent.)”