Van olyan, hogy a szerkesztő valójában detektív, aki megkapta a döglött aktákat. Csak évtizedes gyilkosságok megoldása helyett történeteket próbál előkeríteni és visszahozni az olvasóközönségnek.
„A keresés során szemtanúkkal és gyanúsítottakkal beszélsz: fordítókkal, más szerkesztőkkel és a tudás komor, öreg őrzőivel, akik fent élnek a metaforikus hegy tetején. Átnyálazol régi, dohos ponyvamagzinokat, vagy kevésbé izgalmas esetben ezeroldalas PDF-fájlokat. Egyik nap finoman megszerzel egy már nem kapható kéziratot egy vagyonkezelő védő karjaiból, a másik nap követsz egy nyomot Hong Kongon, Buenos Airesen, Moszkván keresztül, hogy végül teljesen más vonalon indulj el, mikor valaki azt kérdezi: »Tudtad, hogy Kojo Laing ír sci-fit?« Aztán másnap, mikor kinevetted magad Laing írásain, visszatérsz a való világba, két lábbal a földön, szenvedélyesen lés tiszteletteljesen magyarázva egy örökösnek, hogy téved: ha nem engedi, hogy a kérdéses mű megjelenjen antológiákban, az nem fogja növelni annak az esélyét, hogy egy filmproducer felfigyeljen rá. Hogy egy író novelláit publikálatlanul hagyni nem olyan, mint tőzsdei opciókat felhalmozni. (…)
Egy idő után, ha őszinte vagy, rájössz, hogy nem annyira döglött aktákkal foglalkozó nyomozó vagy, hanem történész, vagy egy nagyon megszállott kutató, de az izgalom, hogy felfedezhetsz valami újat még mindig felnyomja benned az adrenalint. Ha szereted a könyveket és a történetmesélést, hogy ne lehetne ez a helyzet? Mikor Marian és James Womack fordítók először küldtek nekünk sci-fi történeteket két latin-amerikai ikontól, Silvina Ocampótól és Angelica Gorodischertől, akik még sosem jelentek meg angolul… Nos, azért a pillanatért megérte az egész szenvedés. Bár együtt jár vele a félelem is: egy összegzés alapján megbízni őket a fordítással kockázatos dolog. Mi van akkor, ha mégsem jók a novellák? De jók voltak, és a legerősebbek között vannak a The Big Book of Science Fiction-ben. Ezekben a pillanatokban érzed, hogy ráakadtál valami ritka, figyelemre méltó, gyönyörű dologra.”
*
Jeff Vandermeer esszéje a The Big Book of Science Fiction szerkesztéséről az Entertainment Weeklyn olvasható teljes egészében angolul.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
Visszaviszik a „helyére”.
