Lovas Lajos: Törzsszövetség

„Ebből nyilván lehetett volna steampunk-történetet is kerekíteni (Lovas Lajos a posztmodern technikák tárházából kölcsönözve a szövegben is utalást tesz erre, ahogy számos megjegyzéssel találkozhatunk más tudományos fantasztikus írásokkal kapcsolatban is), mégsem ebben az irányban bomlik ki a történet, hanem a szatíra egyik ágának hagyományait követve afféle pikareszkbe fordul. (Mint már említettem, nem véletlen az összevetés Douglas Adamsszel, gondoljunk csak a Galaxis útikalauz stopposoknak-ra, de sok más mellett Voltaire Candide-ja is eszünkbe juthat a főszereplők világjáró kalandjainak olvasása közben.) Az szinte adja magát, hogy nem egyszerűen kicsi a világ, de mindenfelé magyarokkal találkozni fontos helyeken és posztokon, valamint sorsdöntő helyzetekben.

Emellett egy kicsit tanít is a regény, melynek egyik elsődleges témája – minő meglepetés! – a környezettudatosság, az élő környezet ápolása, óvása. Az, hogy az ember(iség)nek nem szabad elfelednie, vagyis inkább újra kell tanulnia felelősen együtt élnie a növényekkel és állatokkal. Ezenkívül azt a képességet is el kell sajátítania, hogy békében együtt tudjon élni az emberi faj többi tagjával, és felül tudjon kerekedni a kicsinyes politikai érdekeken. Ez első hallásra talán egy kissé megrémítheti a potenciális olvasót, viszont nem szabad elfeledkezni a tényről, hogy az oktató jelleg általában a szatíra tipikus jegye, ráadásul mindenféle »tanítás« a humor burkába lett csomagolva, így egyáltalán nem zavaró, a szöveg pedig sehol sem válik – még a legkisebb mértékben sem – didaktikussá. A regény tehát mindvégig élvezetes és olvasmányos marad.”