Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Az ötödik évszak valójában személyes sorsok drámája – a kisebbségek elnyomása, az emberi méltóság sárba tiprása, környezetünk szennyezése, az emberi butaság és a kiszolgáltatottak kihasználása ellen emeli fel hangját, méghozzá rendkívül hatásosan.
„Hiába a logikusan, precízen és elismerésre méltóan összerakott geológus szakképzésnek is beillő világépítés, a tudományszerű földmágia, a földben élő titokzatos kőfalók, a rejtélyes, lebegő obeliszkek, és ezek misztikus jelentősége (amelyekből nem is derül ki minden, hiszen egy trilógia első részéről beszélünk), Az ötödik évszak valójában személyes sorsok drámája - a kisebbségek elnyomása, az emberi méltóság sárba tiprása, környezetünk szennyezése, az emberi butaság és a kiszolgáltatottak kihasználása ellen emeli fel hangját, méghozzá rendkívül hatásosan.
Az ötödik évszak nem a csavaros történetével vagy a mozgalmas cselekményével igyekszik megfogni az olvasóját, sokkal inkább az egyedi világ hangulatával és a kényszerpályára került karakterek lélekrajzával, illetve az általuk megélt társadalmi problémák plasztikus ábrázolásával. Ezért különleges, de éppen emiatt nem egy könnyű olvasmány, annak ellenére sem, hogy remekül simul bele a fantasy műfajának elkoptatott kereteibe. A hirtelen, ám elemi erejű befejezés után pedig jogosan merül fel a kérdés, vajon az írónő hogyan folytatja az orogének történetét. Ha addig nem visz el minket egy kataklizma, mi itt leszünk és elmondjuk majd.”