„… a hatására új elemet fogsz felvenni a bakancslistádra, nevezetesen: eljutni Skóciába. Időutazni – a főszereplő hölggyel ellentétben – nem fogsz tudni, ami fájni fog, de Gabaldon írásán keresztül világossá válik, hogy az élet nem múlhat el úgy, hogy nem láttad azt a helyet. A sorozatban pedig, amikor már tényleg látod is a tájakat, és hallod hozzá az autentikus skót zenét, már kifejezetten szenvedni fogsz, ha nem juthatsz el oda.
… olyan főhösnőt mutat be neked, akitől nemhogy nem akarod a falba verni a fejed, hanem kifejezetten értékelni fogod. Olvastam olyan kritikákat, akiknek nem tetszik Claire karaktere, valami olyasmi rémlik, hogy problémázósnak tartják, vagy mittudomén, de tényleg, nem is jegyeztem meg ezeket, mert én szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire más véleményen vagyok. Korábban már ömlengtem egyet Tarthi Brienne-ről, és egy ilyet Claire-ről is bármikor tudnék írni, csak az ő esetében a találékonyságot, az elkötelezettséget, az érzelmi és egyéb fajta intelligenciát, a szaktudást, a Brienne-étől különböző, de semmivel sem kevesebb bátorságot dicsőíteném. Elképesztően ki van dolgozva és össze van rakva, igazi kincs a rengeteg Mary Sue karakter között. Óriási, tényleg, óriási taps az írónőnek. A színésznőnek meg azért, mert ezt mindet hibátlanul képes megtestesíteni.
… rendszeresen láthatsz csizmák fölött, kiltek alól kivillanó, skót férfitérdeket. És ha most röhögsz, hát tudd meg, hogy mi sem bizonyítja jobban, hogy a skót férfiak nem semmi anyagból vannak gyúrva, hogy ők így mentek csatába. Te mernél szoknyában csatába indulni? Nem, fosnál! Ők mertek!”