2018 – és a baloldal

„A baloldalnak hat év alatt két újdonságot sikerült felmutatni, az összefogást és a PM részéről az alapjövedelem koncepcióját. (Az ellenzék és a jobboldal által »liberálisnak« csúfolt, több mérésben emelkedő Együtt agendája mutat még föl több tekintetben valami újdonságot, de ama párt mondandójának megértéséhez a szociális technokrácia szakszótárára lenne szüksége a polgárnak. Bár e téren a helyzet azért jobb, mint korábban. A DK Sokak Magyarországa és az MSZP programjai és napi (köz)politikai álláspontjai antiorbánistának antiorbánisták, de nemigen mutatják meg, hogy milyen lenne a posztorbáni világ. 2006–2010 pedig politikailag is hátrafelé van, nem pedig előre.

Végeredményben ezek azért mind kezelhető hiányosságok lennének, ha lenne erre politikai akarat, amely éppúgy táplálkozik értékekből, mint (rész)érdekekből. Ha valóban a maihoz hasonló konfliktuszóna jellemzi a baloldalt még 2017-ben is, úgy a részérdekek aligha állnak össze kormányváltó érdekké s így erővé. Ez esetben marad a baloldali közélet egy részénél a túlfeszített lényeglátás, másoknál a minden (ön)-reflexiót elborító antiorbánizmus, ott lesznek az egyre inkább a politika senkiföldjére kerülő új baloldali szubkultúrák és legfőképp az egyes pártérdekek. Ettől még kormányváltást remélhetnek, mert az egyszer el fog jönni. Kérdés, mikor és hogy fog kinézni azután a világ.

Attól tarthatunk, hogy az a világ, ha így zajlanak tovább az események, kultúrájában, viszonyrendszerében, érthetetlen jelenségeivel és aggályos politikai moráljával sokkal inkább lesz majd posztorbáni, mint olyan, amilyenre a baloldali, liberális és »bizonytalan« olvasók vágynak.”