Brexit után – egy szabad Európai Unióért

„Lejárati időt az EU-s törvényeknek!

Végül minden EU-s törvényt egy bizonyos »lejárati idővel« (például tíz évvel) lehetne elfogadni. Ez számításba venné azokat a (nem csak brit) aggályokat, melyek szerint a nemzeti parlamentek később már sosem tudják hatályon kívül helyezni az EU-s törvényeket, akkor sem, ha nem váltak be. (...)

A személyek szabad mozgását kivételes esetekben korlátozni!

A személyek szabad mozgásával is hasonlóan kell eljárni. Általános szabályként a jövőben is az EU szabadságjogai közé kell, hogy számítson a személyek szabad mozgása. De ha kivételes eset áll elő, egy ország a bevándorlók tömeges áradatának van kitéve, akkor legyen korlátozható a személyek szabad mozgása, hogy a bevándorlás szabályozható legyen. Ha az EU csak ezt a kis engedményt megtette volna David Cameronnak, akkor talán más lett volna a kimenetele a brit referendumnak. 

Egy EU-reform, amely a tagállamok szabadságát erősíti, a legjobb módja az EU összetartásának és a vitathatatlan sikerei megtartásának. Ez a nyilvánvaló üzenete a brit referendumnak. Azonban tartani kell attól, hogy süket füleknek beszélünk, mikor Martin Schulz a brit referendumra válaszul egy »igazi európai kormányt« követel. Az euroszkepticizmus nem azért nőtt meg az EU-ban, mert a polgárok hiányoltak egy igazi európai kormányt, hanem mert attól félnek, hogy egyre inkább a távoli Európából kormányozzák őket.”