Politikai rendszerek a Halálcsillagon és a Dűnén

„Az biztos, hogy az emberek talán könnyebben vesznek le a polcról egy olyan könyvet, amelynek a borítóján a politológia szó mellett Darth Vader szerepel. Az egyetemi előadásokon is elhangzik idézet például Yodától?

Igen, gyakran. Egyrészt van egy ilyen órám, ahol kifejezetten a sci-fi és a fantasy világának a politikai folyamatival foglalkozunk, de az általános politológia órákon is sokszor előkerül egy-egy példa a jól ismert történetekből. Ma már a világban mindenütt használnak a politológusok hasonló példákat, mondjuk a Star Wars, vagy a Trónok harca epizódjait idézve. Ezek a science fiction alkotások mára az életünk és kultúránk részévé váltak, nagyon sokan ismerik és szeretik őket, ezért hozzájuk kapcsolódva talán a nehezebben érthető dolgokat is könnyebb elmagyarázni. Nagyon érdekes és hatásos különböző tudományágakat összekapcsolni. Bevonhatjuk a természettudományos példákat a társadalomtudományi magyarázatokba, de ugyanilyen izgalmas lehet irodalmi, képzőművészeti vagy akár a sci-fi formájában popkulturális példákkal illusztrálni a mondanivalónkat. Ahogy az ember a saját személyiségében sem választja ketté a tudományos és a filmrajongó „énjét” úgy nem kell ezt tenni a tudományos előadások során sem. Én egy sci fi rajongó politológus vagyok, így szeretek párhuzamot vonni a két, egyébként egymástól távol álló világ között. Főleg a Star Wars az, ami tele van áthallásokkal, értelmezésekkel, magyarázatokkal, csak észre kell venni és meg kell érteni őket.

Ha már a Star Warst említetted, nem tudom kihagyni a momentumot: a könyvet olvasva olyan, mintha te nem a jedi lovagok oldalán állnál, hanem inkább őket hibáztatnád azért, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy kellett volna. Jól érzem ezt?

A Star Wars a felszínen egy nagyon egyszerű történet, ahol a jók és a rosszak harcolnak egymással, a jedik jók, a sithek rosszak, a végén pedig a jónak győzedelmeskednie kell. De ha az ember politológiai szemmel nézi meg az ember, a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen nem mindig a jók győznek és a rosszak veszítenek. A politika alapvetően nem egy erkölcsi tevékenység. Fontos persze, hogy az embernek legyenek erkölcsei, de az erkölcsi cél önmagában nem mindig vezet a politikai eredményhez. Ezért is hangsúlyozom azt a kritikámat a jedikkel szemben, hogy egy olyan jó szándékú, de inkompetens szervezet, mint az övék, néha nagyon sokat tud ártani és csak nagyon ritkán tud győzni.”