Virág Emília: Sárkánycsalogató

„Nem tudom így hirtelen, hogy mennyit meríthetett a magyar népmesékből, hiedelmekből, de tippre rengeteget, különösen tetszett az, mikor valamilyen mesemotívumot fedeztem fel (például Józsi történetszálán). A történet többször váltott szemszöget és/vagy világot, mégis végig követhető maradt. A fantasy elemek is jól voltak kezelve, például a sárkány sem csak egy üres bedobott elem volt, hanem volt szerepe. A megteremtett mesevilág is tetszett, bár Józsi kesergett, hogy ott nincs wifi. A kedvenc fantasy elemem végül a lidérccsirke lett, nekem is kell egy olyan, haláli.

A fantasybeli világ mellett a mai Budapest is teljesen jó volt, ezért különösen jár a pacsi. A mai magyar kortárs regényeket azért nem tudom szeretni, mert általában borzasztóan mesterkélten próbálják átadni, milyen a mai magyar élet (ill. hogy mi történhet valakivel a mai magyar valóságban), itt viszont minden működött: a facebook, a robogó, a káromkodások, a jó öreg kotyogós kávéfőző, a különféle utalások (amelyekből szerintem észre se vettem első olvasásra az összeset). Tényleg el tudtam hinni, hogy valami ilyesmi lenne, ha egy sárkány bukkanna fel az Oktogonon.

A szereplők közül Józsit elég könnyű megkedvelni, neki kerekített egy szép felnövés történetet is az írónő, mondjuk csalódtam is volna, ha a fiú S.E. (sárkány előtt) és S.U. (sárkány után) élete ugyanolyan marad. Béla lovag már a neve miatt is remek humorforrás maradt nekem, és elég hihetően csodálkozott rá a zajos, rohanó világunkra. Mellettük a boszorkány Hollus volt még a kedvencem. (Aki nem egy hajlott hátú öregasszony, hanem egy ereje teljében levő férfi - Harry Potteren nevelkedett lelkem kicsit vakarja a fejét, miért nem mágusnak, varázslónak lett nevezve, de gondolom a válasz a nép hiedelmeinkben keresendő.) Mikor összekerült Józsival, hihetetlen párbeszédeket, szituációkat nyomtak le együtt.”