„Igazából meg is lepett, hogy mennyien jeletkeztek azonnal, mármint másodperceken.percken belül azzal, hogy mi van a Cinkkel. Hogy a következő napokban úgy érezzem, megszünt lap megszünése nem sokszor váltott ki ilyen hullámokat. De persze nekem is nagyon hiányzott. Mintha egyik nap arra ébredtem volna, hogy Pamacs macska sírja nincs meg a kertben. Úgyhogy akcióba is léptem, amint tudtam, de a szakembereknek idáig tartott a hegesztés.
Most azon gondolkodom, hogy ha már úgyis megírtam ezt a posztot, szolidan talán újra is indítom a Cinket. Na persze nem a régi formájában, sőt mégcsak hasonlóban sem. De többször éreztem már úgy az elmúlt hónapokban, hogy vannak dolgok, amikről szívesen posztolnék néha, de a 444-en valahogy nincsen helyük igazán. Személyes izék, új hülyenévválogatottak, a cigánypop újoncai és állócsillagai meg ilyesmik. Megkérdezem a többieket is. Fingom sincs, hogy mit mondanak majd, meg nem is gondolok semmiféle “újra összeáll a Bojtorján” típusú beindulásra, főleg, hogy sok pénzt sem adnak érte a menedzserek, sőt magamban sem vagyok még biztos, de most például jól esik újra Cink-posztot írni. Az is lehet, hogy ez az érzés majd elmúlik.”