Kívül tágasabb

„Schiffer András a rá nehezedő roppant nyomással dacolva tartotta távol pártját a legutóbbi választáson csúfos kudarcot vallott nagy balliberális összefogástól. Bármit gondoljunk is róla, üde színfolt volt a múlt vitáit újraélő politikai-értelmiségi szekértáborok uralta közéletben, aki görcsök, sanda szándékok nélkül tudott Trianonról, a határon túli magyarokról vagy akár a holokausztról beszélni. A hitelességét tehát megőrizte az LMP, ám hosszabb távon egyetlen párt sem kérhet felmentést a politika mindenkori alapkérdését megválaszoló küzdelemben való részvétel alól: kié a hatalom, ki kormányoz? Világos, hogy az LMP sem a 2010 előtt lejáratódott, általa álbaloldalinak nevezett neoliberálisokkal, sem a sarkos megfogalmazása szerint a nemzeti cinizmus rendszerét építő Fidesszel nem kíván szövetséget kötni. Csakhogy egyedül, ekkora támogatottsággal, ebben a választási rendszerben egy idő után öncélúvá válik a rendszerkritikus zöldpolitika parlamenti képviselete. Ami sokak számára lehet szimpatikus, de amire éles helyzetben, a választás pillanatában már jóval kevesebben húzzák be az ikszet.

Úgy sejtem, Schiffernek nem abból lett elege, hogy a parlamentben leszavazzák – ez a mindenkori ellenzék sorsa –, hanem a viták színvonalának folyamatos süllyedéséből, az Országgyűlés alapfunkcióinak kiüresedéséből, formálissá válásából. (Ezen a helyzeten a távozása csak tovább ront.) Talán ettől a béklyótól, a profi politikusi szerep kötelékétől szabadulva tágabb lehetőséget lát elvei képviseletére. Talán esélyesebbnek érzi a rendszerkritikus sokaság megszervezését úgy, ha kívül kerül a hivatalos intézményi kereteken. Talán ezzel a pártjának is többet segíthet.”