Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A Szellemek a fejben egy jól megírt, izgalmas és végtelenül szórakoztató könyv, Paul Tremblaynek jár a dicséret. Ugyanakkor minden horror rajongót el kell szomorítanom, mert ez a könyv nem horror.
„Másrészt pedig nem kellett volna a plusz két nézőpont. Az extra oldalak nem csak hogy nem növelik az amúgy is alacsony feszültséget, hanem még meg is törik azt. Viszont, ha az ember túllép azon, hogy a borítón lévő blurbökkel ellentétben nem egy horrort olvas, hanem burkolt társadalomkritikát, egy pörgős és izgalmas (de legrosszabb esetben is megbotránkoztató) történet köré csavarva, akkor nyilvánvaló lesz, hogy az egész nagyon jól meg van írva.
Különösen a blogger Merry jött be, aki bár papíron filmkritikát ír a család történetéről készült valóságshow-ról, egyben egy igen komoly társadalomkritikát is megfogalmaz és erőteljes gondolatokat ébreszt a konvencionális családi kapcsolatokról, a modern társadalmi változásokról és az egyházról, nem utolsósorban pedig tényleg kapunk egy fiktív, de- igényes filmkritikát. Nem mellesleg nagyon pikáns iróniával is él és gyakran a kritikáin keresztül el is magyarázza családjának történetét, az okokat, hogy miért is történtek úgy a dolgok, ahogy. Ez egy nagyon értékes tartalom és tényleg gondolkodóba ejt. A nyolc és a huszonhárom éves Merry pedig remek kontrasztot nyújtanak, jókor váltják egymást és biztosítják a szöveg, a történet folytonosságát. Tehát egy nagyon jól átgondolt, precízen és elegánsan kidolgozott nem-horror történettel van dolgunk.”