Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
A nők emancipációjával előállt az a helyzet, hogy a férfiak már nem tudnak vetekedni a nőkkel, nincs kinél jobbak legyenek, hiszen eddig mondhatták azt, hogy legalább a nőknél jobbak. Interjú.
„A könyvét olvasva azt látjuk, hogy a nőmozgalmak, amelynek köszönhetően, ahogy fogalmaz, a nők előnyökhöz jutottak, mintha a bűnbakjai lennének a férfiak rossz iskolai eredményeinek vagy motivációhiányának, a társadalomban való önkéntes visszalépésüknek és a nőmozgalmak áldozatainak tűnnek. Tényleg a nőmozgalmak a felelősek mindezért?
A nők emancipációjával előállt az a helyzet, hogy a férfiak már nem tudnak vetekedni a nőkkel, nincs kinél jobbak legyenek, hiszen eddig mondhatták azt, hogy legalább a nőknél jobbak. Ez már nem igaz. A férfiak hanyatlásával párhuzamosan azt látjuk, hogy a nők jobban teljesítenek, minden területen, az iskolában, a munkahelyeken, a sportokban. Keményebben megdolgoznak mindenért és sokkal inkább odateszik magukat. A férfiak már nem vehetik fel velük a versenyt, úgyhogy inkább feladják. Nem azt mondom, hogy a nők miatt maradnak le a férfiak, csak azt, hogy ez hozzáadott nyomás. Kutatásaink eredménye szerint, tavaly a nők sokkal többen végeztek egyetemet, mint a férfiak és ez világszerte igaz, a hagyományosan férfiakhoz társított területeken is, mint például a jog, az orvostudományok vagy akár a mérnöki képzések.
De a nők képzettsége mégsem köszön vissza a vezető pozíciókban. Ott alig vannak jelen, ha egyáltalán.
Ez egy másik kérdés. Az idős férfiak azok, akik az üvegplafonért felelősek, de ez lassan eltűnik, hiszen mindenki felemeli a szavát a diszkrimináció ellen. Kaliforniában, ahol élek, a Szilícium-völgyben a hightech cégek is arra törekszenek, hogy több nőt alkalmazzanak a menedzsmentben, ez a tendencia. De ők nagyon okos nők. A gond az, hogy a férfiak kilépnek a szociális életből, kihátrálnak a felnőtté válásból, azt jelzik, számukra unalmas az oktatás, nem vágynak párkapcsolatra, de szexre sem, hiszen amire igényük van, azt megadja nekik a pornó. A videojátékok világában élnek és ott is szeretnének maradni, ha az anyjuk nem vinné be a szobájukba a kaját, akkor éhen halnának. (...)
A nemi szerepek fellazulásával kapcsolatban mégis azt írja, hogy a hagyományosan női szerepkörök gyakorlása férfiak által a szexuális vonzalom felszámolásához vezet, mert a nők mégiscsak az alfa-hímekhez vonzódnak, miközben számos feminista kutatás azt mutatta ki, hogy a megosztott háztartási munka a kapcsolat kiegyenlítettségét, a harmóniát szolgálja. A nőmozgalmak miért nem tanulhattak /tanulhatnak a fiúk/férfiak?
A társszerzőm, aki egy fiatal nő, azt állítja, hogy a nők körében most is az a legelterjedtebb, hogy filmszínészekhez hasonló férfiakhoz vonzódjanak, akik erősek, dominánsak, nem olyanokhoz, akik felkötik a derekukra a kötényt, főznek és kiszolgálják őket. A szerepek megváltoznak, megváltoztak, igen és ez jó. Az elit női sportolók jobb fizikai képességekkel rendelkeznek, mint a férfiak 90 százaléka, de nem olyan jók, mint az elit férfisportolók. Ilyen még sosem volt. A nők mostani generációja a női felszabadító mozgalmaknak köszönhetik a társadalmi változásokat, másrészről, azt látom, hogy ma fiatal férfinek lenni a legrosszabb, ami történhet, mert azt érzik, hogy lecserélhetőek.”