„Nem jobb- és baloldal csatározását láthattuk az elmúlt öt évben, hanem azt, hogyan reagál a színházi szakma, amikor néhány markos legény rájuk töri az ajtót, kirúgja alóluk a széket, majd helyet foglal, és kéreti felszolgálni a vacsorát. Nos, nem reagált különösebben karakánul. Már a desszertet kanalazták az új urak, amikor néhányan megelégelték a felszolgálást, és faképnél hagyták őket. Tavaly a versenyelőadások harmada visszalépett, a kritikusok bojkottjához pedig a magyar szellemi élet legjobbjainak sokasága csatlakozott, és a színházi programok helyett ezekről a botrányokról szóltak a hírek. Az új POSZT, amit Vidnyánszky magának alkotott, megbukott.
A jó hír tehát az, hogy politikai kapcsolatokkal sem lehet mindent elintézni és mindenkit elnyomni, mert a magyar színházi élet önvédelmi mechanizmusai, bár későn, de aktivizálódtak. És mert a nézők sem fognak odamenni államtitkárokat és rossz előadásokat nézegetni. Pécs városa dönthetett volna úgy, hogy bezárja az egész boltot, de inkább új vezetést nevezett ki, akik azóta szemmel láthatóan a normálisra emlékeztető üzemeltetésre törekednek. Felkértek például egy tanácsadó testületet, amelynek Vidnyánszky és az ő teátrumi emberei mellett Máté Gábor, Mácsai Pál, a kritikusokat képviselő Stuber Andrea, vagy a mostani igazgató ellenében pályázó Komáromi György is tagja, elnöke pedig Hegedűs D. Géza. A rossz hír, hogy ez az új POSZT sem lett jó. Az általános vélekedés szerint a nem kiemelkedően erős mezőnyből a legjobb előadások kapták a díjakat a hozzáértő zsűritől, és bár Vidnyánszkyt is beválogatták, most nem kellett nyernie. Ez örömteli.”