A Brexit két arca

„Mi jó nekünk? Személy szerint mindent támogatnék, ami ellen Soros György vagy az uniós büro- és kleptokrácia lobbizik. Nem tagadom, szurkoltam a skótoknak és a baszkoknak is, noha nyilvánvaló volt, hogy ez nem teremt precedenst sem a székelyeknek, sem másnak – mint ahogy sem Koszovó, sem a Krím nem lett az. Az is meggyőződésem, hogy az Európai Unió jelenlegi működése úgy rossz, ahogy van. Nem toldozgatni-foldozgatni kell, hanem visszatérve a gyökerekhez újragombolni az egész kabátot. Nem tartok igazán attól, hogy a Brexit esetén a kinti magyar munkavállalónak nehezebb lenne, mint ahogy belátható időn belül nyilvánvalóan minden munkavállalásra és vállalkozásra vonatkozó szerződést is újrakötnek. Attól azonban tartok, hogy a britek távozása esetén Berlin és Párizs megkongatja a vészharangot, az eddigi központosítási, a »kicsik kussoljanak« és ne szóljanak bele a »nagyok« dolgába politika csúcsra fog járatódni. Kevesebb lesz a józan, még ha gyakorta kizárólag az önös érdeket néző londoni ellensúly. U

Ugyanakkor meg kell mondanom, kimondottan örülök a brit népszavazásnak, már a tényének, függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredmény. Így vagy úgy, ez figyelmeztetés lesz Brüsszelnek, hogy urak, ezt a játékot nem lehet tovább folytatni. Az Európai Unió központjában most mindenki azon károg, hogy milyen rossz ötlet volt a brit népszavazás, mennyi kockázatot teremtett. Jean Asselborn luxemburgi külügyér szerint egyenesen ostoba dolog ilyesmiről megkérdezni a népet, mert a nép ugye balga, műveletlen és egyébként se okoskodjon bele a »nyakkendősök« ügyeibe. Elvégre az ember nem azért lesz végre luxemburgi külügyminiszter, hogy bármilyen egyszeri luxemburgi választó belepofázzon a kormányzás dolgaiba. Hol lenne itt akkor a demokrácia, pláne európai szinten?”