Nyomasztó idők jelei – a női lelkészség tilalmáról

„Egy hivatalos egyházi döntés értelmében, nem végezhetnek többé lelkészi szolgálatot a nők Lettországban. Nem régi hagyományról van szó: 1975 óta lehettek nők is lelkészek, de mostantól – mintegy húszéves egyházvezetői törekvés végeredményeképpen – nem. (...)

Miközben a katolikus egyház feje sorra teszi a gesztusokat a nők egyházi életet érintő, szélesebb körű bevonását, és szolgálati területeik bővítését illetően, csendben erősödik egy másik folyamat, amelyik örömmel venné a nők száműzését a lelkészi szolgálatból. Ennek egyik szomorú jele a lett döntés. Régóta halljuk itthon is, hogy a lelkészi szolgálatra nők nem alkalmasak, mert vezető szerep nem való nekik, túl érzelmesek, sőt, megtörténik az is, hogy egy gyülekezet nyíltan kifejezi: nem szeretnének női lelkészt. Azt gondoltuk, hogy ezek lassan elszigetelt esetek lesznek, és hogy ezek is el fognak tűnni majd, mikor a tapasztalat felülírja az előítéleteket.

A lett helyzet azért nyomasztó, mert azt mutatja meg, hogy a törvénybe írt előítéletek vakká tesznek bennünket az egyéni teljesítményekkel, süketté az elhívással szemben. Az egyetemes papság reformátori gondolatával kapcsolatban is elgondolkodtató, ráadásul az ige terjesztésének intézményesített lehetőségét leszűkíti az emberek egy jól meghatározható csoportjára, ami konkrét diszkrimináció. (...)

Az élet minden területén, beleértve a gyülekezeti életet is, érdeme és elhívása szerint kellene tudni működni minden embernek, evangélikus hagyomány szerint egyedül Krisztusba, és az ő kegyelmébe vetett hite és elhívása alapján. Ha egy törvény vagy egy adott társadalmi berendezkedés – amelyik kulturálisan az európai kontinenshez köthető – mindezt akadályozza, akkor azzal a döntéssel szemben teológiai és emberi jogi alapon is állást foglalhatunk. Elsősorban azon az alapon, hogy a férfi és a nő teremtettségében, lényegében, egzisztenciájában, Isten előtt állásában azonos és egyenlő értékű lény, amit számos igeszakasz is megerősít. Nemiségéből adódóan sem a férfi, sem a nő nem jelent nagyobb értéket, ezért nem lehet alárendeltje egyik sem a másiknak. Ráadásul Isten minden ember számára – a föld többi élőlényétől eltérően – megbízást is adott: értelme miatt felelősséggel, feladatokkal, a döntés hatalmával ruházta fel. A nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tehát az evangélium szellemiségétől idegen, az egyenlőtlenség bármelyik nem kárára biztosan nem szerepel Isten tervében.”