„Ez a ciszta egy tünet. Leszívhatják, de újratelítődik. De az is lehet, hogy felrobban. Ha kis szerencséje van, az egész lábával együtt.”
„- Mutassa! Álljon már normálisan! Maga még állni sem tud! - alázott tovább. - Igen, itt van e'! Baker ciszta. Jó nagyra növesztette. Mióta fáj a lába?
– Körülbelül két-három hete – tagadtam le a pihentetésre szánt plusz két hetet, nehogy újabb kiabálásra adjak okot.
– És eddig eszébe sem jutott elmenni a háziorvoshoz? – emelte fel ismét a hangját. Ekkor már szinte megállt a kés a levegőben. Az asszisztens a monitor mögé bújva figyelte tétlenül az eseményeket és amikor ránéztem, együtt érzően megrántotta a vállát.
Sokkoló csönd következett. Látszott, hogy az orvos kezd megnyugodni. Hagytam nyerni és ez elégtétel volt számára, de az utolsó fricskát nem hagyhatta ki:
»Ez a ciszta egy tünet. Leszívhatják, de újratelítődik. De az is lehet, hogy felrobban. Ha kis szerencséje van, az egész lábával együtt.« (...)
Három napra rá kaptam időpontot MRI-re. Egészen addig úgy gondoltam, hogy ez Magyarországon csodának számít, amíg a helyszínre érve nem közölték, hogy ez a gép most nem üzemel, ezért ha sürgősen akarom elvégeztetni a vizsgálatot, akkor a város másik végében, egy másik kórházban talán fogadnak. Talán.
De ahhoz, hogy megtudjam, fél óra alatt át kell érnem Budapest egyik végéből a másikba a délutáni csúcsforgalom közepén. A lehetetlen küldetés fogalma testet ölteni látszott, ezért inkább új időpontot kértem.
»Most nem tudok adni másik időpontot, mert erre a hónapra már betelt minden hely. Telefonon próbálja a hónap utolsó hetében, akkor osztjuk a jövő havi keretet« - mondta a doktornő, pedig akkor még hónap eleje volt.
Erre azonban már nem volt szükség. Másnap, egy hirtelen mozdulattól melegség öntötte el a térdemet. Nem fájt, a jóslattal ellentétben nem robbant szét az egész lábam, egyszerűen csak eltűnt a ciszta. Mindenféle orvosi segítség nélkül. Úgy látszik, ebből az ellátásból ő sem kért.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Magyar Péterék terve felszámolná a társadalombiztosítást: sürgősségi ellátás járna mindenkinek, a gyógyulás viszont csak annak, aki meg tudja fizetni.
A magyar kormány minden olyan fejlesztést végre fog hajtani, amely a magyar egészségügyet, az egészségügyben dolgozókat és a betegeket szolgálja – jelentette ki Takács Péter.
Több mint száz interkontinentális rakétát telepíthettek új silókba.
Demjén Ferenc pályája, dalai és élete kerül fókuszba Mészáros Nóra karácsonyi interjújában. A Kossuth-díjas énekes mesél gyermekkori emlékeiről, a legendás slágerek hátteréről és a közönséghez fűződő kapcsolatáról.
