A zavaros B(rexit) terv

„Azt mindenki tudta, hogy egy esetleges Brexit győzelem sok bizonytalansággal jár, de ilyen szintű kormányválságra senki sem számított. Mint ahogy arra sem, hogy az ellenzéki Munkáspárt képviselői is fellázadnak vezetőjük, Jeremy Corbyn ellen. A munkáspárti árnyékkormány tagjai vasárnap és hétfőn jól összehangolt dramaturgia szerint sorra benyújtották lemondásukat, és bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek a szélsőbalos nézeteket valló Corbyn ellen. A »hivatalos« indok az, hogy a pártvezér nem tett eleget azért, hogy a munkáspárti szavazókat megnyerje az Unióban való maradás ügyének. A valóságban azonban a Tony Blair féle balközép politikát valló képviselőket kezdettől fogva irritálja Corbyn, aki még a legutóbbi parlamenti választáson elbukott Ed Milibandtól is balra áll. A balközép szerint Corbynnal nem lehet választást nyerni, és 2020 előtt alighanem így is, úgy is megpróbálták volna megbuktatni. Az előrehozott választások lehetősége azonban most felgyorsította az eseményeket.

Ám míg a Konzervatív párt vezérét a konzervatív parlamenti képviselők választják, a Munkáspárt első emberére az egész tagság voksolhat – így kerülhetett egyáltalán pártvezéri posztra Corbyn. A jelek szerint ezek a választók továbbra is támogatják őt, és mivel a mindenkori pártelnök jelöltsége automatikus (bár még ezzel kapcsolatban is felmerülhetnek jogviták), könnyen előfordulhat, hogy egy újabb vezetőválasztás sem hoz változást a Munkáspárt élén.

Corbyn hétfői parlamenti beszédében elmarasztalta a rebellis képviselőket, mondván, hogy ilyen válságos helyzetben összefogásra van szükség. Hasonló összefogásra és a népszavazásból eredő árkok betemetésére szólított fel David Cameron immár leköszönő miniszterelnök is a referendum utáni első parlamenti felszólalásában. Ez nem lesz könnyű feladat, és az angol válogatott hétfői veresége után (négy napon belül ez volt a második „Brexit”) még arra sem lehet számítani, hogy a foci sikerek Magyarországhoz hasonlóan összekovácsolják az országot.”