Visszajátszás

„Idehaza a stratégiai ágazatokba is belecsipegethettek a saját tőkéjüket kockáztató befektetők, odaát fő szabály szerint az állam pénzén vehették meg az állam vagyonát az állam által kiválasztott »üzletemberek« (ismerős?), akiknek a tündöklése – mivel az üzlethez nem értettek – pontosan addig tartott, ameddig a politikai mentoraiké. És minél keletebbre mentünk a térképen, annál gyakrabban fordult elő, hogy a bukott kegyencek karrierútja a börtönbe vagy a túlvilágra vezetett.

Nincs semmi új a nap alatt: a jellemző típusjegyeit mostanában nálunk mutató keleti modell a posztkommunista Oroszországé – mióta bezuhantak az energiaárak, tisztán látszik, hogy mennyire életképes –, a nyugatosított verziójával pedig Meciar, Iliescu és Zselev próbálkozott. Ameddig mi a jelzők nélküli piacgazdaság felépítésén dolgoztunk, az összes fejlődési mutató tekintetében leköröztük őket, ám amióta fordult a kocka és számunkra nem példakép többé a hanyatló Nyugat, előbb Szlovákia, majd Románia, végül Bulgária is ellépett mellettünk, az oligarchikus fázist (akkor) kihagyó Lengyelország pedig az egész csapatot lehagyta. Aki még mindig hisz benne, hogy a közgazdaságtan után a történelmet is újraírjuk, nézze meg a GDP-statisztikákban, hogy mire jutottak ők 2010 óta, és hol tartunk mi – ha már mások hibáiból nem sikerült, legalább a saját kárunkon okulhatnánk.”