A politikai gyűlölet és az Eb

„Egyébként pedig a sport az idők kezdete óta az emberiség szent játéka, nemes küzdelem, megszelídített harc, a természetes versengés békés formája az emberek között. Emberek között, akik tartoznak valahová, legyen az egy család, egy kisközösség, egy falu vagy város, vagy egy ország. Éppen ezért a versenyzők, csapatok mögött mindig ott vannak a szurkolók, akik nem pusztán a szép játékért jönnek ki a lelátóra, hanem azért, hogy szenvedélyesen szurkoljanak a hozzájuk tartozó, őket képviselő versenyzőnek/csapatoknak. A sport szenvedély, elfogultság, nemes érzelem, s a nemzettudat szerves része a sportnak.

Döbbenetes, hogy mindezeket az evidenciákat, a világ, benne a sport természetes állapotát ismét meg kell magyarázni, sőt védeni kell. Ám épp itt van a kutya elásva: az ultraliberális kozmopolita alapvető célja, hogy dekonstruálja a világ természetes rendjét, hogy minden évezredek-évszázadok óta működő intézményt, szokást és normát megkérdőjelezzen és felrúgjon (a nemzeti elkötelezettségű szurkolást is), s újrakonstruálja azt a saját világmegváltó, világátalakító víziója szerint – beleértve ebbe családot, nemi identitást, vallást, hazát és természetes hierarchiákat. Céljuk egy olyan, kozmopolita csúcskultúra létrehozása, amelyben valóban egyformák leszünk mindannyian. Keveredettek és semmilyenek, értékek, ítéletek, elfogultságok és szenvedélyek nélküliek.

Ezért kiáltsuk egyre hangosabban azt, ami szép, szenvedélyes és emberi: Ria, ria, Hungária!”