„Van különbség aközött, hogy a vállaltan muszlim Mesut Özil rúg egy gólt Németországnak, vagy Bastian Schweinsteiger?
Természetesen nincs.
Akkor ön számára az iszlám hozzátartozik a válogatotthoz. Így pedig egy kicsit Németországhoz is, nem?
Ennyire azért nem egyszerű. A döntő kérdés, hogy az iszlám szerves részét képező saría és a Korán nem összeegyeztethető az alkotmánnyal. Azok a muszlimok, akik jól integrálódtak, nem értenek egyet a Korán néhány intoleráns, erőszakra felszólító kijelentésével. Ezek a muszlimok a vallásuk spirituális oldalával azonosulnak, és nyilvánvaló, hogy az embereknek valami ilyesmire szükségük van. De ameddig a saría és a Korán bizonyos passzusaiból levezetett politikai igények az iszlám szerves részei, addig nagyon kritikusnak kell lennünk az iszlámról szóló vitában.
Mi van akkor a válogatott játékos Mesut Özillel, akinek a mekkai zarándokútja is megmutatta, milyen fontos neki az iszlám?
Valószínűleg Mesut Özil nem fog a saría szabályai szerint élni. A nők, akikkel nyilvánosan mutatkozik, mindenesetre nem viselnek fejkendőt. A mekkai zarándoklat közismerten a muszlimok vallási kötelezettségei közé tartozik. (...)
A gyerekei megeszik az olyan Kinder-csokoládét is, amin Boateng gyerekkori képe van?
Persze, bár normális esetben más képek vannak rajta, ez most egy akció az EB-re. Lehet ilyet csinálni, a gyerekek általában úgysem a csomagolás miatt eszik a csokoládét. De ijesztőnek találom, hogy a média és a politikai konkurencia ilyen mellékes dolgokra mennyire rárontott, miközben csak érintőlegesen foglalkoznak az országban meglévő tényleges problémákkal, például az eközben történt tömeges szexuális visszaélésekkel egy darmstadti fesztiválon.”