„A februári események kapcsán sokan a demokrácia halálát emlegették. Ön szerint is ilyen drasztikus a helyzet?
A Nemzeti Választási Bizottság ülésén is kifejtettem véleményemet: méltatlan volt, ami történt. Én úgy éreztem, hogy a Bizottságnak hivatalból kellett volna foglalkoznia ezzel az üggyel. A jogi szabályozás hiányosságaira is visszavezethető, hogy egy ilyen helyzet kialakulhatott, remélem, hogy a népszavazási törvény módosítása a jövőben elkerülhetővé teszi a hasonló botrányokat. Valóban, egy, a magyar demokráciához méltatlan incidensnek voltunk tanúi.
Gondolja, hogy a törvénymódosítás helyre fogja tudni hozni a törést, amit az emberek a demokráciába vetett hitében okozott?
A népszavazás a demokratikus akaratformálás egy pótlólagos, kivételes eszköze. Magyarország abból a szempontból unikális, hogy nálunk választópolgár is kezdeményezhet népszavazást, ami sok helyen nincs így. Azt viszont látni kell, hogy sok szervező félreérti ezt a jogintézményt, mivel azt gondolják, hogy kormányzási eszköz, vagy bonyolult társadalmi problémák megoldásának eszköze. A szervezők sokszor komplikált társadalmi kérdésekre akarnak népszavazással választ találni úgy, hogy nagyon összetett, bonyolult, érthetetlen kérdéseket tesznek fel.
A másik fontos probléma az, hogy a kérdés mögött szükséges, hogy legyen társadalmi támogatottság is. Egyértelmű, hogy szervezett háttér nélkül nem lehet kétszázezer támogató aláírást összegyűjteni, de ezt a szervezők nagy része nem látja be. Sőt, sokan szimpla kalandvágyból élnek a népszavazási kezdeményezéssel. Mindezt egy új törvény nem biztos, hogy meg fogja szüntetni.”