Háború lesz.

„A mai napon Spanyolország bejelentette területi igényét Gibraltárra. Amikor Spanyolország és az Egyesült Királyság is az EU tagjai voltak, ilyen, vagy ehhez hasonló bejelentést soha egyetlen tagállam nem tett. Azon a napon, és eggyel sem később, amikor a britek megszavazták a kilépést az EU-ból, megszületett az első területi igényről szóló bejelentés.

Ám nem Gibraltár miatt lesz háború. A brit népszavazás megerősíti a nettó befizető államok euroszkeptikus pártjait, amelyek saját országukban is népszavazást fognak követelni. Az első kilépéshez vezető népszavazás után nehéz lesz a kormányoknak ellenállni hasonló népszavazásoknak, az euroszkeptikusok azt fogják állítani, nem minden alap nélkül, hogy  szemben a brit kormánnyal, a saját kormányuk fél a néptől. Amennyiben pedig a népszavazásokat sorra kiírják, bizony nagy az esélye annak, hogy újabb országok szakadhatnak ki az EU-ból. Emlékezzünk egy francia és egy német népszavazásra az európai alkotmányról, emlékezzünk a dán népszavazásokra, a csak másodjára korrigált ír népszavazásra, hadd ne folytassam a sort.

A dezintegrálódó Európa által magukra hagyott országok feladni kényszerülnek, hogy gondjaikra közös megoldást keressenek. Márpedig gondok lesznek. Ha csak Gibraltár példáját vesszük, miközben a spanyoloknak régóta fáj rá a foga, így most, Katalónia kiválásától tartva a spanyol kormány szívesen nyúlt egy megszokott problémakezeléshez: Külső konfliktussal elfojtani a belső feszültségeket. A dezintegrálódó Európa erre kiváló lehetőséget fog nyújtani.

Trump már meghirdette, hogy  az Amerikai Egyesült Államoknak le kell értékelnie a NATO-t, és ki kell vonulnia Európából, de Európa dezintegrációjával Trump győzelme nélkül is befellegzett a NATO-nak is. A NATO-t ugyan katonai ereje folytán az Amerikai Egyesült Államok vezeti, de a döntéshozatal konszenzuson alapul. A dezintegrálódott Európa semmilyen kérdésben sem lesz egységes, illetve mindenki a közös döntést valamelyen kétoldalú feszültség megoldására akarja majd felhasználni.

Mindebből következően Európa vezetés nélkül marad. A tagállamok vezetői megkapják, amire vágytak, korlátok nélküli szuverenitást. Elég csak néhány olyan európai vezető, aki konfliktust konfliktusra halmozva tud csak irányítani, és az összecsapás elkerülhetetlen. A háborúk soha nem kezdődnek háborúval. A háborúk keménykedésekkel, provokációkkal, eldurvuló retorikákkal, féktelen önbizalmakkal kezdődnek, ezeknek pedig már ma sem vagyunk híján.

A térségben egyetlen hatalom található, amely minden gyengesége ellenére erősebb, mint Közép-Európa együttvéve, és ez Oroszország. Oroszország eddig csak a volt Szovjetunió tagállamaival kapcsolatban ambicionálta a befolyás visszaszerzését, Európa dezintegrációjával el fog jönni az ideje annak, hogy volt uralmát egykori csatlósain (Kelet-Németországot kivéve) visszaszerezze. Mivel nem lesz tőlünk nyugatra senki, aki a fel- feltörő konfliktusokat, helyi villongásokat, paramilitáris és katonai összecsapásokat megfékezze, Oroszország fog a térség segítségére sietni, és észre sem vesszük, amint az orosz befolyás lassan, de biztosan kiterjed Közép-Európára.

Lesznek ennek győztesei is: azoknak, akik minden törvénytelenséget kormányzati hatalmuknál fogva felhasználva elképzelhetetlen vagyonokra tettek szert, immár nem kell elszámoltatással számolniuk. Elég lesz, ha kiszolgálják az új főnököt, és ne legyen kétségünk, ki fogják őket szolgálni, ehhez jól értenek.

Mindeközben, kedves magyar honfitársaim, ne aggódjatok: Mintegy 50-60 év múlva újra visszanyerjük függetlenségünket. Megtartjuk az első szabad választást, amelyet esetleg egy népszavazás is megelőz majd arról, hogy  ki válassza meg a köztársasági elnököt, azt követően lesz egy nehéz, de reményteljes húsz évünk. Azután pedig .... nos, nem tudom, az után mi fog következni.

(E sorok szerzője nem kevés alkalommal mondta el a Magyar Országgyűlésben, hogy az EU legnagyobb, semmi máshoz nem mérhető előnye, hogy amióta van EU, a kontinensen soha nem volt ilyen hosszú ideig béke, és ez az EU-nak köszönhető. Jobbról – balról rendre kikacagtak. Nekik volt igazuk. Úgy látszik, ez a »béke« nem annyira fontos. Szomorú vagyok, és félek a jövőtől.)”