Így vonulunk be a történelembe? – Az Itt élned, halnod kell című előadásról

„A honfoglalást a kereszténység térnyerése, Árpád-házi uralkodók, majd palotás, reneszánsz forgatag… gólyalábasok, tűzzsonglőrök és a néptáncos lányokból gyorsan átvedlett kacér, kurta szoknyás apácák követik. Valószínűleg kevesebbet markolva, egy erősebb dramaturgiai szűrőn túl többet, érdemibben ki lehetett volna emelni az illusztráció felett az adott korok vélt üzeneteiből. Terheli is az előadást a források használata, sok felsorolásszerű szövegrészlet nehezíti a vágtató tabló befogadását (a Szent István-i intelmektől az 1848-as vértanúk névsora, vagy épp a 12 pont felsorolása, egészen Nagy Imre rádióbeszédének bejátszásáig). 

Értjük, a tatárjárás, majd a török veszedelem is igazán színes-szagosra sikeredett, de szükséges volna a kronológián és a Parainesis-jellegű, emlékkönyve illő szemelvényeken felülemelkedve valamilyen történetet mutatni. Vagy az is felvállalható, hogy mindez az őrült történelmi száguldás csupán a fényjáték aláfestése, sakkfigurák menete, kissé ósdi zenére masírozó időegyenes: ahol csupán egy dolog változhatott az 1985-ös bemutató óta: helyet kapott 1956.  Sőt, a Nagy Imre-újratemetésen elhangzott Orbán Viktor-beszéd. A deklarált politikamentességről csak ennyit szerettünk volna írni.”