Elnökségünk előtti gondolatok

„A nehezebb feladatot a nemzetközi kérdések jelentik, melyekkel foglalkoznunk kell majd. Legyen itt szó a brexitről, Görögország nehézségeiről, vagy akár az Oroszország elleni szankciókról. Ezekről a témákról már sok mindent megírtak, ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem minden szlovákiai politikus tudatosítja a kihívások komolyságát. Szlovákia helyzetét azok a témák nehezítik, amelyekkel szerintem még otthon sem vagyunk teljesen tisztában – itt főleg a menekültválság kérdéseire gondolok, amelyek folyamatosan változnak, vagy Szlovákia menekült-kvótákkal kapcsolatos bírósági beadványa az EU-val szemben. Sajnálom, hogy más, néhány politikus számára sokkal fontosabb téma miatt nem fordítunk elegendő figyelmet ezekre a kérdésekre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ellenzék témái kevésbé fontosak. Inkább csak arra a tényre szeretnék rámutatni, hogy nemcsak egy nagyon nehéz félév előtt állunk, amely óriási kihívást is fog jelenteni. Nemzetközi szempontból talán ez a legnagyobb kihívás Szlovákia eddigi történelmében.

A Hágában folytatott tárgyalások után azon töprengtem, mi is hiányzik a fönt említett témákon kívül az elnökségünket illetően. Egyrészt mi, Szlovákia polgárai, várunk-e valamit ettől az elnökségtől, másrészt, mi az, amit mi tudunk nyújtani Európának. Az aktuális felmérésekből tudjuk, hogy az utóbbi években csökken azon emberek száma, akik az EU-ban való tagságot kimondottan jó dolognak tartanák. Míg 2010-ben ez 70% volt, ma már csak 52 százalék. Igaz, hogy nem növekszik azoknak a száma, akik elutasítanák az Uniót, de azok száma növekszik, akiknek nincs egyértelmű nézetük, véleményük. Ezt nem tartom jó jelnek akkor, amikor növekszik a szélsőség egész Európában és Szlovákiában is.”