Az elmúlt néhány évszázad során, nagyjából Mohács óta az a hibás mintázat ismétlődik, hogy „jöjjön már valaki, és csináljon már valamit”, pedig ahogy a költő mondja „nem jön feloldó égi jel, nincs mentség, győzni kell”.
„Felállva ünnepelte a közönség Jelenczki István filmrendező legújabb alkotását, az Ön-tér-kép, A magyar nemzet lelkiállapota című filmet az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Érdemes kicsit eltöprengenünk azon, hogy minek is köszönhető ez a siker, és miben segíthet nekünk ez a film, egyáltalán ez a sajátos új módszer. (...)
A nemzetállítások egyértelműen jelzik, hogy a legelső szellemi teendő a rend helyreállítása volna. Majd ezt követően a szakralitás, az egyetemes szeretet, a nemzet alkotó, pozitív szellemi energiáinak összekapcsolása a cselekvő erővel, a nemzet-újrateremtő cselekvéssel. Ezek a feladatok várják a mai fiatal nemzedékeket, és ez az elmúlt évszázadok legsúlyosabb kihívását jelenti számukra. Az elmúlt néhány évszázad során, nagyjából Mohács óta az a hibás mintázat ismétlődik, hogy »jöjjön már valaki, és csináljon már valamit«, pedig ahogy a költő mondja »nem jön feloldó égi jel, nincs mentség, győzni kell«. Mindez nem azt jelenti, hogy a Gondviselés, mint az egyetemes szeretet megjelenítője elfordult volna tőlünk, de azt igen, hogy a Gondviselés is csak a mi hitre és szakrális tudásra épülő bátor és becsületes cselekedeteinken keresztül tud megnyilvánulni, amit a népi bölcsesség, mint az ősi alapmintázat hétköznapi megjelenítője, úgy fejez ki, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít.
És legvégül még annyit tennék hozzá mindehhez, hogy a nemzetállítást bemutató film a szó legteljesebb értelmében minden emberi lényhez szól, politikai hovatartozástól teljesen függetlenül. Hiszen éppen azt mutatja meg, hogy a politika, mint olyan, valójában képtelenségre vállalkozik, mert lehetőleg azonnal és kívülről akar valamit látványosan (vagy inkább »látványtechnikailag«) megváltoztatni, ami belső (mondhatni a lélek legbelső, legintimebb tereiben létező) és csak meghatározhatatlanul hosszú idő alatt változtathatja meg mintázatát. És persze akkor sem külső kényszerek hatására. Mindez talán illő szerénységre taníthatná a politika szereplőit, ami önmagában is reménykeltő fejlemény lehetne. Ezért is ajánlom mindenkinek jó szívvel a film megtekintését.”