A republikánus elit már Trump népszerűvé válása előtt lényegében polgárháborúban állt − most viszont mintha kiegyeznének Trump jelölésében.
A republikánus elit már Trump népszerűvé válása előtt lényegében polgárháborúban állt − ez lényegében a gyűlölt »establishment« és a rettegett bázis közötti szembenállást képezte le és praktikusan a jobbközép és a radikális Tea Party politikai konfliktusában nyilvánult meg. Ez az egyik oldalon a hivatalos pártvezetést, míg a másikon a párt aktivistáit, médiaszemélyiségeit és feltörekvő politikusait jelentette. Ebben a háborúban versengő vezetőket, tiszta harcvonalakat és kemény, harcias, sértő retorikát találhattunk.
Ebben a háborúban viszont a csatazaj ellenére, sokszor közel azonosak voltak a két oldal szakpolitikai preferenciái, ha egyáltalán voltak ilyenek − állítja Ross Douthat. A pártelit kozmopolitább, kompromisszum-vezéreltebb pártot szeretett volna, míg a bázis társadalmi ügyekben konzervatívabb, harciasabb csoportosulásban látta a jövőt. Ennek ellenére számos ügyben a harc Douthat szerint éppen a harc módjáról szólt, és ez a küzdelem számos mélyebb konfliktus felszínre törését akadályozta meg.
Trump Douthat értelmezésében éppen ezeket hozta felszínre. A populista és nacionalista, elvekre és doktrínákra fittyet hányó hozzáállás és a korábbi háború mindkét oldalán sokszor osztott szakpolitikai javaslatok magukkal hozták a rombolás lehetőségét. Ennek ellenére a szerző korábban hibásan azt gondolta, hogy a bázis és a pártelit is ellen tud majd állni Trump ideológiai csomagjának és megosztó személyiségének, illetve szükség esetén egyesülni is tud ellene. Ez viszont végül csak néhány helyen, például Wisconsinban valósult meg – a nemzeti szinten az egységesülés helyett a zavar uralkodott. A koordinált cselekvés az egyének, a csoportok és a pénzügyi támogatók szintjén is elmaradt. (...)
Tagadhatatlan ugyan, hogy sokan hataloméhségtől és ambíciótól hajtva a célszerűség okán tértek át a »trumpizmusra« – sokan viszont csak jó alternatívának látták ezt ahhoz, hogy ne a »másik fél« nyerje meg véglegesen a már zajló jobboldali polgárháborút – állítja Douthat, aki szerint tehát az egymás közötti kis különbségek nárcisztikus felnagyítása vette rá a párt bázisát és elitjét is egy olyan erő előtti önfeladásra, amelyet számtalan okuk volt ellenezni.
Így történhetett meg az, hogy a saját nyolcvanas években kialakított dogmáitól régóta szabadulni képtelen párt hirtelen egy olyan jelölthöz menekült, aki a hagyományos konzervatív vízióra a megvetéssel határos közönnyel tekint.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A társát még keresik. A perzsa állam már magának tulajdonítja a gép lelövését.
Donald Trump egyértelmű támogatása és az amerikai–magyar kapcsolatok erősödése teljes idegösszeomlást okozott az uniós elitnél.
Pete Hegseth védelmi miniszter csütörtökön menesztette az amerikai hadsereg vezérkari főnökét és két másik tábornokot, miközben folytatódik az iráni háború.
„Így viszonyulunk ehhez a szövetséghez” – mondta a Kreml szóvivője.
A háttérben készülő döntés következményei beláthatatlanok lehetnek.
A német gazdaság történetének egyik legdrámaibb fordulata zajlik: a hagyományos ipari megrendelések összeomlása miatt a korábbi civil óriásvállalatok, köztük az autóipar szereplői, tömegesen állnak át fegyvergyártásra. Németország harcra készül.
Be kellene tartani az EU-val kötött szerződést, mely szerint kötelesek vagytok Szlovákia és hazánk irányába átengedni az orosz kőolajat.
