Cherry szerint a fehér és a fekete munkásosztály e hasonlóságait elfedik azok a balos narratívák, amelyek az identitáspolitika nevében fekete áldozatokat emelik ki, miközben a fehér munkásosztály problémáit pedig nem emelik napirendre. Ezzel szemben a professzor szerint a liberális narratíva által rasszistának nevezett munkásosztálybeli bevándorlás-ellenesség valójában logikus válasz a bevándorlás gazdasági következményeire. Hiszen a bevándorlás társadalmi hasznai ugyan magasabbak lehetnek a költségeknél, ezek a költségek viszont jó eséllyel éppen az alacsonyan képzett munkásoknál fognak megjelenni. Ők azok, akiknek az állásai veszélyben forognak és ezt kutatások is alátámasztják – állítja Cherry.
A professzor logikája szerint éppen e gazdasági mozgatórugó miatt nem faji alapon szerveződő politikáról van szó, és éppen ezért nem is kizárólag fehér támogatói vannak a bevándorlás-ellenességnek. A szerző Joel Kotkin magyarázatát idézi Donald Trump nevedai, latinok körében is növekvő támogatottsága kapcsán: »Ami az újságírók és főiskolai professzorok számára rasszizmusnak tűnik, az a küszködő családok számára gazdasági megváltásnak látszik. A Latin Amerika-i gyökerekkel rendelkezők számára is«.”