A CEU-s kiállítás szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”.
Nem győzünk álmélkodni az egyetemi élet újabb és újabb progresszív fejleményein. Amíg a Pázmányon holokausztot oktatnak, addig a CEU-n az igazán fontos dolgoknak is jut idő. Most például a menstruációnak szenteltek egy rövid kiállítást, amiből kiderülnek olyan szörnyű tabuk, mint hogy az elmaradott Amerikában úgy tartják, menstruáció alatt nem szabad szexelni. Micsoda értelmetlen megbélyegzés!
Még ennél is meglepőbb információ volt azonban, hogy a menstruáció „emberi jog”, és „nem csak a nők menstruálnak, hanem a transzneműek is”, akiket nem szabad megsérteni az olyan szóhasználattal, mint a „női higiéniai termék”.
A hiánypótló installáció értékét némileg csökkenti, hogy az egyetem aulájába nem egyszerű kívülállóknak bejutni – viszont láthatóan a célközönség, az egyetem hallgatói sem voltak elájulva a kiállítástól. A feedbackek céljára ott hagyott papírokon legalábbis olyasmik virítottak, hogy „Hagyjátok abba! Ez a biológiai működés, nem fogyatékosság!”, meg hogy „Ez hülyeség! Nem általános iskolában vagyunk!”
Valószínűleg a CEU-s hallgatók nem az ELTE-BTK-n végezték a művészetelméleti alapképzést, különben biztos nem vetemednének ilyen vaskalapos vélemények megfogalmazására.
Péterfy kollégának egyébként volt szerencséje több esztétika- és „kritikai kultúrakutatás”-kurzushoz is az említett intézményben, de még ilyen komoly előképzettséggel sem mert vállalkozni az alábbi kiállítási tárgyak esztétikai elemzésére.
Az utóbbi képekről annyit lehet tudni, hogy egy Widening the Cycle című amerikai menstruációművészeti (!) kiállításról származnak. Biztos jó sokba került őket idehoznia az egyetemnek Gyuri bácsi pénzén, de láthatóan ez sem hatotta meg az aulában tébláboló hallgatókat, akik vagy tudomást sem vettek a kiállításról; vagy olyan arcot vágtak a láttán, mint Péterfy kolléga, amikor először meghallotta, hogy lesz egy ilyen. Bizonyára rossz hatással van a fejlett nyugatról érkezett hallgatókra a macsó, szexista budapesti közeg...
És hogy segítsünk terjeszteni a meszidzset: a kiállításon osztogatott szórólap szerint ideje új, gender-semleges szavakat használnunk az olyan idejétmúlt kifejezések helyett, mint „nők”, „anyák” vagy „lányok”. A javaslat szerint a legjobb az lenne, ha a nőnemű egyedeket mostantól „menstruátornak” vagy „menstruációval rendelkező embereknek” neveznénk. Nem tudjuk kiverni a fejünkből, hogy a menstruátor hallatán ne valami nőnemű terminátorra gondoljunk, aki mondjuk azt hajtogatja: „I'll be back. Every month.” Vagy valami ilyesmi. Kiváló South Park- vagy Family Guy-alapanyag lenne, na.
Sóhaj.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A kérdés nem az, hogy a kormány „csak anyákat lát-e”, hanem hogy a kritikusai képesek-e egyáltalán családban gondolkodni?
A katonai vezető szerint eljött az ideje a nők kötelező mozgósításának.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
„Nem az volt számára a legnagyobb feladat, hogy szépen megfessen egy képet, hanem az, hogyan rontsa el.” A nemzetközi művészvilágban évtizedek óta magasan jegyzett Sándorfi István életművéből látható izgalmas keresztmetszet a Kálmán Makláry Fine Arts galériában.
Szerinte a játékosoknak nagyobb a felelősségük, mint az edzőknek.
Mindent megtesznek azért, hogy befolyásolják a szavazókat – állapította meg a Magyar Nemzet.
