Tanult Ausztria áll a tanulatlannal szemben. Város a vidékkel szemben. Fiatalok az öregekkel szemben. Optimisták a pesszimistákkal szemben. A második világháború óta nem volt ennyire megosztott az alpesi ország.
„Azok a munkások, akik most dühből a szélsőjobboldalra szavaztak át, maguk ijednének meg leginkább, ha a mélyben antiszociális FPÖ határozhatná meg az ország jövőjét. Volt ugyanis már rá példa: amikor Jörg Haider FPÖ-je a kormány része volt 2000 és 2006 között, a kékek keményen betámadták a szociális jogokat, de végül dilettantizmusukba és korrupciós ügyeikbe csúfosan belebuktak.
Ma az FPÖ azonban nagyobb, mint Jörg Haider alatt bármikor is. Számolni kell tehát vele, de a pártnak, vagy legalábbis a szavazóbázisának, meg kell értenie, hogy »a rendszer«, ami ellen harcol, még mindig Európa egyik legélhetőbbje. Természetesen az osztrák választó – ahogy Rainer Nowak, a konzervatív Die Presse főszerkesztője írta – »nem összehasonlításban« él, csupán azért nem lesz elégedettebb, mert Európa más országaiban rosszabbul élnek az emberek. Azonban nem csupán igaztalan, de veszélyes is volna az osztrák kormánypolitikát kizárólag a félelmek tükrében látni. Az osztrákok, ahogy Nowak hozzátette cikkében, nem azért dühösek, mert rosszul élnek – hanem mert attól félnek, hogy a jelenlegi nagy jólét nem tartható sokáig. Erre azonban nem az osztrák modell lerombolásával, hanem megerősítésével kell válaszolni. Ez pedig csak újabb kézfogásokkal fog menni. Az első már meg is történt. Alexander Van der Bellen a választások estéjén, az ORF tévéstúdiójában kezet nyújtott Norbert Hofernek, és elismerését fejezte ki. Kezet nyújtott az új szocdem kancellár, Christian Kern is a parlament valamennyi pártja felé.
Az osztrák »elitnek« meg kell hallania az elégedetlenséget – még ha ez sokszor csak képzelt félelmeken is alapszik. Mind a szocdemek, mind a konzervatívok bizonyosan át fogják gondolni a viszonyukat az FPÖ-höz, elvégre jobb »rendszeren belül« tudni Strachét, mint állandó külső fenyegetésként.
Alexandra Föderl-Schmid, a liberális Der Standard főszerkesztője abban bízik, hogy Ausztria ma sem megosztott, legfeljebb politizáltabb. Soha ennyien nem beszéltek politikáról, mint most. És igen, ez vitákkal jár. A megoldás ma már nem adja magát a megszokottból, hanem vitákban érhető el. Ha az FPÖ szerepe ebben az, hogy pofon vágta és ezzel felébresztette a polgári, liberális, európai, nyitott, Európa-barát Ausztriát – amely mégiscsak az ország fele (nem úgy, mint Magyarországon) –, akkor Norbert Hofer kiugró eredménye nem is olyan rossz hír.
De csak ebben az esetben.”
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Az európai választások közeledtével egyre több kémhistóriáról olvasni a környező országokban. Nem is akármilyenekről! Veress Csongor Balázs írása.
Ők nem kívánnak belépni az Európai Unióba, helyette visszatérnének az Oroszországgal való baráti kapcsolatokhoz.
Nem látszanak a változás jelei, nagyon nem. Van kérdés?
A 3,1-es erősségű földmozgást Bécsújhely térségében is érzékelte a lakosság.
Ausztriában mondták ki az igent, ahol 2019 óta engedélyezett a melegházasság.
Szóval Czutor Zoltán szerint a hazája nem más, mint egy bűzlő pokol, csak azért, mert nem a neki tetsző kormány van hatalmon.
A teljes Soros hálózat, a baloldali pártegységet óvandó, szerecsenmosdatásba kezdett.
