Pofon és kézfogás: az osztrák államfőválasztás másnapja

„Azok a munkások, akik most dühből a szélsőjobboldalra szavaztak át, maguk ijednének meg leginkább, ha a mélyben antiszociális FPÖ határozhatná meg az ország jövőjét. Volt ugyanis már rá példa: amikor Jörg Haider FPÖ-je a kormány része volt 2000 és 2006 között, a kékek keményen betámadták a szociális jogokat, de végül dilettantizmusukba és korrupciós ügyeikbe csúfosan belebuktak.

Ma az FPÖ azonban nagyobb, mint Jörg Haider alatt bármikor is. Számolni kell tehát vele, de a pártnak, vagy legalábbis a szavazóbázisának, meg kell értenie, hogy »a rendszer«, ami ellen harcol, még mindig Európa egyik legélhetőbbje. Természetesen az osztrák választó – ahogy Rainer Nowak, a konzervatív Die Presse főszerkesztője írta – »nem összehasonlításban« él, csupán azért nem lesz elégedettebb, mert Európa más országaiban rosszabbul élnek az emberek. Azonban nem csupán igaztalan, de veszélyes is volna az osztrák kormánypolitikát kizárólag a félelmek tükrében látni. Az osztrákok, ahogy Nowak hozzátette cikkében, nem azért dühösek, mert rosszul élnek – hanem mert attól félnek, hogy a jelenlegi nagy jólét nem tartható sokáig. Erre azonban nem az osztrák modell lerombolásával, hanem megerősítésével kell válaszolni. Ez pedig csak újabb kézfogásokkal fog menni. Az első már meg is történt. Alexander Van der Bellen a választások estéjén, az ORF tévéstúdiójában kezet nyújtott Norbert Hofernek, és elismerését fejezte ki. Kezet nyújtott az új szocdem kancellár, Christian Kern is a parlament valamennyi pártja felé.

Az osztrák »elitnek« meg kell hallania az elégedetlenséget – még ha ez sokszor csak képzelt félelmeken is  alapszik. Mind a szocdemek, mind a konzervatívok bizonyosan át fogják gondolni a viszonyukat az FPÖ-höz, elvégre jobb »rendszeren belül« tudni Strachét, mint állandó külső fenyegetésként.

Alexandra Föderl-Schmid, a liberális Der Standard főszerkesztője abban bízik, hogy Ausztria ma sem megosztott, legfeljebb politizáltabb. Soha ennyien nem beszéltek politikáról, mint most. És igen, ez vitákkal jár. A megoldás ma már nem adja magát a megszokottból, hanem vitákban érhető el. Ha az FPÖ szerepe ebben az, hogy pofon vágta és ezzel felébresztette a polgári, liberális, európai, nyitott, Európa-barát Ausztriát – amely mégiscsak az ország fele (nem úgy, mint Magyarországon) –, akkor Norbert Hofer kiugró eredménye nem is olyan rossz hír.

De csak ebben az esetben.”