Ute Eberl a Berlini főegyházmegye lelkipásztori gondozója; mint vendéghallgató részt vett a 2014-es rendkívüli családszinóduson. Az Amoris laetitia közzététele után(2016. ápr. 11-én) mondta el véleményét a dokumentumróla Vatikáni Rádió német nyelvű műsorában. Hangsúlyozza: a dokumentum zseniális, csodálatosan gyakorlati; nem a kazuisztika módszerét követi, nem tiltásokat fogalmaz meg, hanem perszonalista beállítottságú: a házasokat, a családokat teszi meg a lelkipásztorkodás főszereplőinek, nekik kell ezután az egyházmegyékben folytatniuk a szinódust.
Az AL-ban számos gyakorlati tanácsot olvasok a gyermeknevessel, a párkapcsolattal, a mindennapi családi élettel kapcsolatban, amelyek azt jelzik, hogy Ferenc pápa gyakorlati eligazítást ad szülőknek és lelkipásztoroknak.
Másik fontos szempont: a lelkiismeret szerepének és az egyéni lelkiismeret nevelésének egészen új hangsúlyozása./Vö. GS 16./ Nem csupán (az égből lehulló) normák ismétlése, hanem a lelkiismeret képzése, hogy a legkülönbözőbb konkrét helyzetekben helyesen dönteni tudjon. Ami az elvált újraházasodottak szentséghez bocsátását illeti (8. fej.) :az Amoris laetitia itt is (mint a homoszexuális hajlamú családtagok lelkipásztori kísérése esetében) nem a kazuistikából indul ki, hanem a perszonalista (személyekre szabott) etikát követi.