„Nem, kedves Gyuri, nem azért van támadás a Magyar Nemzeti Bank és alapítványi ellen, mert túl sikeresek, hanem azért, mert széthordjátok a vagyont, és lebuktatok vele. Normális helyeken, de még a titeket jóval bénábban másoló Lengyelországban is az a gyakorlat, hogy a jegybank a nyereségét befizeti a költségvetésbe. (Nota bene, Magyarországon is ez volt az előírás, amíg te át nem írtad a jegybanktörvényt, amikor már tudtad, hogy mész az MNB élére.) Magyarul kórház, iskola, fizetés lesz belőle, vagy akár futballstadion, szóval olyasmi, amire az állam költeni szokott. Ehhez képest ti mit csináltatok? Ezt a nyereséget kiszerveztétek különböző alapítványokba, majd megpróbáltátok eltitkolni, mire költitek az alapítványokon keresztül a pénzt. Haverokra és magatokra.
Ez nem unortodoxia, hanem rablás.
A rablás sikerült, a titoktartás nem. Mert ugyan a Magyar Köztársaság hat éve kapitulált előttetek, de valamilyen érhetetlen okból vannak a jogállamnak még olyan maradványai, amelyek például egy jegybank által létrehozott alapítványt arra kötelezzenek, hogy tegye nyilvánossá, mire költi az emberek pénzét. Ami ugye közpénz. Akkor is, ha elvesztette a közpénz jellegét.”
