A hét halálos közösségi hálózat

„Reid Hoffman, a LinkedIn társalapítója és kockázati tőkés közel öt éve átfogó elméletet javasolt a közösségi hálózatok sikerére: akkor működnek legjobban, amikor a hét főbűnhöz kapcsolódnak. A Zynga a henyeség, a LinkedIn a fösvénység, míg a Facebook a hiúság, ahogy eldöntsük, hogyan jelenítsük meg magunkat a barátainknak.

A Szilícium-völgy mámoros napjait írtuk, teljes gőzzel robogott előre a techipar, minden elképzelhető témában megjelent egy közösségi mobilalkalmazás. Öt évvel később az óriássá vált Völgy esetlenebbül mozog. Felnőtt az iparág, felnőttek a rávonatkozó elképzeléseink.

Hoffman teóriája mégis megőrizte erejét. Fél évtizeddel később is elmondhatjuk, hogy egyértelműen őrült és megfontolatlan ötlete teljes mértékben, kétségtelenül igaz. Mi mástól éreznénk mindig, hogy a LinkedIn (vagy a Twitter, vagy a Tinder) működhet, működnie kell, míg kutyaszerelmesek, klasszikuszene-rajongók stb. speciális közösségi hálózatai viszont nem? Miért tűnik mindig úgy, hogy az alapösztöneinkre játszó honlapok a jó befektetések?

A válasz világos: nem sikerült az isteni akarat megerőszakolására buzdítaniuk. És Hoffman ötlete nemcsak igaz, hanem tovább is mehetünk egy lépéssel. A közösségi szektor többé-kevésbé megtelt. A hét főbűn mindegyike saját közösségi hálózatához kapcsolódik? Szerintem igen.

A bujaság természetesen a Tinder. Az Instagram a torkosság. Dante fösvénységről írt sorai vajon nem úgy hangzanak, mintha a LinkedInről lenne szó? A Zynga volt a henyeség, de ma már nincs Zynga. Most a Netflix a henyeség. Tudom, hogy nem közösségi hálózat, de akkor is… A harag dantei leírása remekül passzol a Twitterre. A Pinterest az irigység.

És mi van a kevélységgel, a legsúlyosabb bűnnel? Hoffman azt mondta, hogy a Facebook az, én nem vagyok biztos benne. A kevélységet gyakran tartják az összes többi bűn eredőjének, azt híve, hogy az egyik alapvetően minden másnál különb. Ha viszont a Facebook nem a kevélység, akkor mi? Egyes teológusok az eredeti heten kívül két másik főbűnt is számon tartanak. A hiúság vagy önteltség az első, és ez a Facebook.

A jóra való restség (a katolikus egyház mai definíciója szerint a spirituális henyeség), a Hamlet-érzés a másik. A Tumblir és a YouTube mélyének érzete, a délutáni internet érzete.”