„Most már jó sokat tud az olvasó arról, mit művel a jegybank a pénzünkkel, mert jeles kollégáim naponta zúdítják rá az elképesztő részleteket. Arról is rengeteget írunk, miként sodródunk kifelé a jogállamból. De azért hadd emlékeztessünk arra is, hogy ez a cikkfolyam nem létezhetne, ha nem élnénk részben mégis jogállamban, ha nem működnének a jogállam egyes fontos elemei. Ezeket annak a rendszerváltásnak köszönhetjük, amelynek egyre többen nem akarnak köszönni semmit. (...)
A diktatúra alkonyáig Magyarországon nem létezett se magánbank, se kereskedelmi bank. A főhatalomnak teljességgel alárendelt jegybankon keresztül folyt minden jelentős hitelezési folyamat. A jegybanknak dolga volt, hogy a hitelből finanszírozott, megalapozatlan életszínvonal-növelő politika összeomlását elodázza, hamis adatokkal szerezzen hitelt az IMF-től és nyugati hitelezőktől. Természetes volt, hogy az ország polgárai elől is eltakarják a hazájuk helyzetére vonatkozó releváns tényeket. A jegybank kétségbeesett jelentéseit a fönntarthatatlan pénzügyi folyamatokról, eladósodásunk mértékéről, helyzetünk drámai romlásáról csak a kiválasztottak szűk köre ismerhette. Matolcsy titkainál azért az ország eladósodásának a titkai sem voltak érdektelenebbek. »Napjaink választópolgári attitűdjének és a Kádár-korszak iránt érzett nosztalgiának szerves része az, hogy a fentiekben leírt folyamatok teljességgel a háttérben zajlottak« – olvassuk Kelemen Luci tanulmányában.
Erősen reméljük, hogy a jövő választópolgári attitűdjét befolyásolni fogja, hogy amit Matolcsy művel, nem művelheti a színfalak mögött. ”