„Ordenáré proli p*csa” – Puzsér Róbert páros lábbal szállt bele Tóth Gabiba
A kritikus azon is kiakadt, hogy egy olyan nőt hord a tenyerén a magyar szórakoztatóipar, aki azért „hisztizik”, mert valaki rosszat mond rá.
Ádám a pénz helyett Évát keresi
2016. május 29. 10:43
Elhitetik velük, hogy az Univerzum fényesen ragyogó csillagai, s mire a széria lefut, már nem csak ruhájuk, de életük sem marad.
2016. május 29. 10:43
„A meztelen társkereső vérbeli és mocskos trash-tévézés, ezt a rothadó döghúst azonban nem Hajdú Péter, Fásy Ádám vagy Anettka szállítja a magyar otthonokba - ez már hamisítatlan tengerentúli audiovizuális hulladék, szinte érezni is rajta a megromlott amerikai álomban ázó popcorn savanyú ízét. Aki élvezettel nézi a Szomszédok ismétléseit, vagy fiatalon sokat bulizott Uhrin Benedek slágereire, annak számára ez a műsor kihagyhatatlan szórakozást nyújt. Érdektelen és szellemtelen utazás a kollektív tudattalanba, ahol a világ péniszre és hüvelyre egyszerűsödik. Virtuozitása, hogy semmi érdemlegeset nem nyújt, mégis magában hordja a tudatipar minden bölcsességét: vonzó testekkel, méretes farkakkal, himbálózó, nagy csöcsökkel és egy egzotikus szigettel a világon bármi eladható. Szinte fájdalmas hiányérzetet okoz, hogy két puncivillantás közt egyik szereplő sem szól bele a kamerába, hogy ő csakis az OTP-nél bankol, autója az új VW Passat, és semmi sem frissíti fel úgy, mint egy pohár jéghideg Coca-Cola.
A cím felesleges maszatolás: „Ádám keresi Évát”. Ha ez az ország csak egy kicsit több Hitgyülit tartalmazna, a bibliai utalás talán kicsapná a biztosítékot, de így ez kevés. Kifejezőbb és izgalmasabb cím volna a „PéniszTerminator27 keresi azt az édes kis szolis ribancot, akibe egy jót üríthet”, a készítők azonban úgy érezték, hogy a meztelenség már épp eléggé rock & roll, úgyhogy a műsor készítése során nem is törekszenek a nézők további provokálására. Jellemző a szexuális forradalmat harminc éves késéssel, levelező tagozaton teljesítő kelet-európaiságra, hogy ez itt bőven elég is. A meztelenségtől eltekintve a műsor olyan, mint egy szakközépiskolai osztálybuli, ahol a színjátszókör tagjai gonosz tréfaként szellemi fogyatékosok ismerkedési kísérleteit adják elő.
A hulladék-reality eddigi legerősebb pillanata kétségtelenül az volt, amikor az egyik farkát lóbáló szereplő délelőtt még azzal hencegett, hogy százötven nőt megdugott, este meg azon akadt ki, hogy a neki tetsző lány pornós, és egy olyan konzervatív úriembernek, mint ő, ez már nem fér bele - az eset nyomán hamarosan ki is űzetett a „Paradicsomból”. Aligha találni ennél kifejezőbb metaforát a modernitásba szorult fogyasztás, a fogyasztásba szorult erkölcs, és az erkölcsbe szorult képmutatás szemléltetésére - a trash az ezredforduló világának olyan vonatkozásait mutatja meg, amire sokszor kortárs drámák sem képesek, hisz a karakterek oly habkönnyűek, hogy bármelyik néző tüsszentése lerepítené őket a színpadról, mégis köztünk élnek, nagy számban tenyésznek a plázák és a gyúrótermek mélyén, s ha megöregszenek, választásokat döntenek majd el. Olyanok, mint a sötét anyag: közvetlenül nem lehet tanulmányozni őket - megfigyelésükre aligha adódik jobb mód, mint a reality műfaja, melyet szemlélve a tartalom fájdalmas hiányából és a szerepléskényszeres szereplés szánakoztató abszurditásából a hazai közoktatás nyilvánvaló kudarcára nyerünk rálátást. Talán hasznosabb is, mint szociológiai tanulmányokat olvasni ugyanebben a tárgyban.
Végül egy erkölcsi kérdés még ide kívánkozik: ebben a realityben tudtommal nincs pénzdíj, a szereplőket elvileg a szerelem, gyakorlatilag a hírnév és a gazdagság iránti vágy hajtja a képernyőre. Majka óta minden szoláriumlakó elhiszi, hogy benne is ott rejlik a Nagy Lehetőség, csakhogy eközben minden ép homloklebennyel született homo sapiens jól tudja, hogy erre rendkívül kicsi az esély - a műsorban szereplő meztelen emberek láthatóan mégsem képesek felfogni ezt. Nincs meg a szellemi kapacitásuk ahhoz, hogy belássák: egy lottószelvény kitöltésével is épp olyan távol lennének az áhított celebségtől, mint azzal, hogy az arcukat, a meztelen testüket és a nyomokban tán még fellelhető személyiségüket trash-tévézők százezrei elé vetik. Ezeket a nyomorultakat éppen úgy csapják be és használják ki a tévétársaságok, ahogy a devizahiteleseket a bankok. Úgy kötnek szerződést, hogy annak kockázataival egyáltalán nincsenek tisztában - úgy hősei és áldozatai a meztelen realitynek, ahogy a nézők az azt megszakító reklámoknak. Elhitetik velük, hogy az Univerzum fényesen ragyogó csillagai, s mire a széria lefut, már nem csak ruhájuk, de életük sem marad.”
Következmények nélküli ország
Hiába, a tiszás szekta és média ugyanúgy a jövő héten is hiteles szereplőként fogja eladni nekünk a vajákos embert színpadra tuszkoló Juhász Pétert és Puzsér Róbertet.
Demkó Attila nekiment Lattmann Tamásnak: „Nagyképű szellemi nullák mérgező üzenetekkel”
A biztonságpolitikai szakértő Puzsér Róbert primitív történelmi érveléseihez hasonlítja az ügyvéd Trianonról szóló, alacsony színvonalú kirohanását.
Hoppá: van, amiben pártszimpátiától függetlenül is egyetért az „internet népe”
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
A nap vicce: Puzsér szerint olyan széles körben értették félre a Megbékélés menet célját, hogy nem érdemes a megbékélést forszírozni
A publicista szerint kell egy olyan erő, „amelyik a Fidesz torkára teszi a kést”.
Trump vagy Szoboszlai? – Orbán Viktor elárulta, melyik volt a hét legfontosabb pillanata (VIDEÓ)
Sport
Nem köntörfalazott a magyar miniszterelnök.
Örülhet a görög nagyfőnök: az újabb edzőváltás után rögtön nyert a Fradi ellenfele
Sport
A Ferencváros veretlen az alapszakaszban.
Le sem tagadhatják: a baloldali sajtó négyévente ugyanazt a műsort játssza el (FOTÓ)
Belföld
Deák Dániel szerint a vége mindig ugyanaz: az aktuális messiással együtt elbuknak.
Összesen 79 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
duzur
2016. június 13. 11:06
Az ingerküszöb egyre feljebb kúszása és az ujdonságok hajhászása, egy sivár zsákutcába vezet.
Már vagy 20 éve megjósolta drága Anyám, hogy majd az lesz az igazán modern, ha az emberek is az utcán fognak közösülni, mint a kutyák...
Válasz erre
7
0
Morgen
2016. június 13. 11:05
Csak igényes.
Válasz erre
2
1
Morgen
2016. június 13. 11:05
Ne is mondd!
Én például nem megyek be olyan üzletbe, ahol megy a fedőveregetős zene.
Mozart mindenkinek , még a pocaklakó bébinek is csak a javát szolgálná.
Könnyűzenének J. Strauss-t tudnám elképzelni.
:)
Válasz erre
2
3
Békanász a hasadon
2016. június 10. 08:06
Hiteltelen Anettkatévés gyökér.
Válasz erre
2
4