Sepsi László: Pinky

„Főhősünk Jynx, egy kissé lecsúszott férfi, aki a Pinky nevű, legalizált droggal teszi elviselhetőbbé az életét. Van pár barátja, néhány ismerőse, egy kvázi mostohaapja – aki mellesleg a Mágus Tanács vezetője –, akiket módszeresen elkezdenek levadászni, Jynx pedig annak rendje és módja szerint nekiáll felderíteni az események mozgatórugóit Wendy, az arasznyi tündér társaságában. Eközben bejárják a várost, a hivataloktól a kocsmákon át a csatornákig amolyan Men in Black stílusban, kérdezősködnek a város kiskirályainál és befolyásos embereinél, az olvasóval együtt fedezik fel a világot. Nem krimiktől megszokott nyomozás ugyan, de végtelenül szórakoztató.

Az egész regény pörgős, izgalmas és humoros, részletes és naturalista, de nem öncélú és nem is túlírt. Részletesek a kellemetlen, gyomorforgató jelenetek is, a főszereplő pedig annak rendje és módja szerint káromkodik, de pont ettől lesz életszerű az egész. Ha épp lőnek rád, vagy kivégeznek valakit, aki közel áll hozzád, nem azt fogod mondani, hogy »nem érzem túlságosan jól magam«, vagy  »teringettét!«, hanem keményebb szavakat használsz. Nem szabad persze túlzásba esni és kifejezetten a trágárságra építeni, de vannak olyan élethelyzetek, amikor a káromkodásra szükség van, és ebben a regényben ilyen bőven akad.”