Mérsékelten radikális

„A hét végi kongresszus megmutatta, hogy a pártelnök helyzete stabil, ez pedig nagyrészt annak köszönhető, hogy hálát ugyan a baloldalnak mondhat, de ha tanulni kell, nem tőlük, hanem – többé-kevésbé bevallottan – Orbán Viktortól tanul. S mint kiderült, azt már elsajátította a tananyagból, ami a politikában a legfontosabb. Ahogy a Fidesz elnöke is kemény kézzel építette fel pártját, úgy Vona is gondolkodás nélkül állította félre potenciális riválisait. Mert, félreértés ne essék, az alelnököket fájdalmasan érintő tisztáldozat nem a radikalizmus kézifékének behúzásáról szólt – akkor nem Toroczkai László ülne mostantól az elnökségben, vagy Sneider Tamás, aki maga is azzal viccelődött, hogy ahol egy volt szkinhedvezér nem számít radikálisnak, ott komoly baj van. Ami tehát a felszínen ideológiai mérséklődésnek látszik, az valójában a belső kockázatok mérséklését jelenti Vona számára: az »önjárók« leállítását.

Helyes felismerésnek tűnik az is, ami a frakcióvezetésről való lemondásának magyarázata: jelesül hogy Vona a pártépítésre kíván koncentrálni. Valóban, volna mit építeni, hiszen akárcsak a »cukisodás«, a karakteresebb figurák háttérbe szorítása is kétélű fegyver. A Jobbik fő problémája innentől ugyanis az lehet, hogy nem maradnak igazán arcai, vagy ha mégis, nem a legemlékezetesebbek. Vonáé meg kissé magányos lenne egyedül a plakáton. Nemcsak »talpasokra« van tehát szükség, de új frontemberekre is, akik közben annyira önállóak, amennyire kell – mérsékelten.

Hogy mit kezd Vona Gábor ezzel a feladattal, azon lemérhető lesz, hogyan tanulta meg az orbáni leckét. Addig is nyugtázhatjuk, hogy ma a Jobbikban is a hatalomtechnikusoknak áll a zászló, nem a meggyőződéses politikusoknak. Persze ha az elnökségből kiszorult »régi gárda« meggyőződésére gondolunk, ez talán nem is olyan nagy baj.”