Oroszország erős Európai Unióban érdekelt

„– Miniszter úr, mint a gyakori kölcsönös látogatások is bizonyítják, a magyar–orosz viszony az elmúlt öt évben példaértékű. Miként fogalmazná meg e kapcsolat lényegét? Stratégiai, taktikai jellegű, avagy egyszerűen a pragmatizmus mozgatja?

– Magyarország fontos és megbízható partnerünk Európában. A két állam közötti viszonyt van mire alapozni, s nemcsak a hagyományokra lehet építeni, de jó potenciállal bír ez a kapcsolatrendszer a jövőre nézve is. Nagyra értékeljük, hogy a magyar vezetés őszintén elkötelezett a kapcsolatok további következetes fejlesztése mellett, ami véleményünk szerint országaink és népeink alapvető érdeke. Úgy gondoljuk, a sikeres munka záloga, hogy a magyar–orosz együttműködés az egyenlőségen, a pragmatizmuson, a kölcsönös tiszteleten és egymás érdekeinek tiszteletben tartásán alapul. Így az egyáltalán nem egyszerű európai helyzet ellenére szinte minden területen fejlődik. A szükséges lendületet ehhez megadják a két ország első számú vezetőinek folyamatos találkozói. Februári megbeszélésükön Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor részletesen megtárgyalták a kapcsolatok kulcsfontosságú kérdéseit, s kijelölték a jövő irányait. (…)

– Magyarország azoknak az uniós országoknak egyike, amelyek, ha meg is szavazzák, nem tartják helyesnek a jelenlegi szankciós politikát. Milyen konkrét lépésekkel tudja ezt a magatartást viszonozni az orosz fél, s milyen esélyt lát e szankciók eltörlésére?

– Egyértelmű, hogy az Oroszországra nehezedő egyoldalú szankciók nem tántorítanak el bennünket elvi alapvetésünktől, a nemzeti érdekek védelmétől. Az orosz válasz e barátságtalan lépésekre kiegyensúlyozott volt, amely figyelembe vette Oroszországnak a nemzetközi megállapodásokban rögzített, így a WTO-hoz kötődő jogait és kötelezettségeit egyaránt. Ami pedig e szankciók jövőjét illeti, ezt a kérdést azoknak kell feltenni, akik a szankciós spirál feszítésében voltak érdekeltek. Eddig sem tárgyaltunk, s a jövőben sem fogunk egyezkedni a megszorítások enyhítésének, illetve megszüntetésének feltételeiről. Az Európai Unió ezt a minszki megállapodások teljesítéséhez köti. Ez a feltétel azonban abszurd, hiszen mint tudjuk, Oroszország nem közvetlen érintettje a konfliktusnak. A kérdés ilyen felvetése csupán felbátorítja Kijevet a Minszkben megbeszélt rendezési terv megvalósításának következmények nélküli szabotálására. Ebből következően úgy tűnik tehát, hogy Oroszország és az Európai Unió közötti viszony az ukrán hatalom felelőtlen politizálásának túszává vált. Igyekszünk megmagyarázni partnereinknek, hogy mennyire rosszindulatú az ilyen logika, s mennyire kisstílű a kialakult helyzet. A lényeg, hogy az Európai Unió és tagállamai mutassanak politikai akaratot a kérdés rendezésére. Az uniós országokkal ápolt kapcsolataink révén állíthatjuk, hogy mind több partnerünk ismeri fel a szankciókra alapuló politika elfogadhatatlan és értelmetlen voltát. Egyesek, köztük magyar barátaink is nyíltan hangoztatják, hogy ezen a kellemetlen helyzeten a lehető leggyorsabban túl kell lépnünk. Sajnos ez a lépés egyelőre várat magára.”