„Az EMIH államilag kiemelten támogatott egyház...
Nem hiszem. Költségvetésünk nagy része ugyanis adományokból származik. Persze nem állítom, hogy az alacsony bérek és rengeteg járulékfizetési kötelezettség mellett nagy lenne az adakozási kedv. Uniós pályázatokon is indulunk, mint bárki más. Üzleti, elsősorban turisztikai tevékenységet is folytatunk. Amúgy az állami támogatás része örökjáradék is, amelyet a kárpótlás kiváltásaként kapnak a zsidó hitközségek. Ez a járadék nem része az egyházügyi törvénynek. Az 1,6 milliárd forintból körülbelül 200-200 milliót kap az EMIH és az ortodox hitközség, a többit a Mazsihisz. (...)
Olykor viszont úgy tűnik, mintha feszültség lenne az egyes zsidó közösségek között.
Pedig a Mazsihisszel is sok téren együttműködünk: a látszat ellenére kiváló a viszonyunk. Sokféle zsidó identitás létezik, miért ne lehetne mindenkinek saját közössége? A feszültségek eredete teljesen más. A második világháború után a korábban sokszínű zsidó közösség felbomlott, sokan a teljes asszimilálódást választották. Az államhatalomnak azonban fontos volt egy kirakat zsidó szervezet. Csakhogy idővel a fiatalabb generáció kezdett visszatalálni a valós zsidóságához. Izraelbe mentek, héberül tanultak. A közösségek viszont nem tartották a lépést az újféle identitással. Az EMIH – vagy egyéb, a közelmúltban megjelent szervezetek – ennyiben nagy előrelépést jelentenek. Nálunk már nincs disszonancia a tagok, a szervezet és a közösség által vallott értékek között.
Hamarosan találkozik Erdő Péter bíborossal, prímás érsekkel. Az ön Facebook-oldalán ennek kapcsán valaki azt írta: tulajdonképpen kétezer év telt el úgy, hogy nem volt valódi párbeszéd keresztények és zsidók között.
Az elmúlt években valami mégis megváltozott. Számos középiskolában tartok előadást, nemcsak vallásról és hitéletről, de arról is, kik is vagyunk mi, zsidók. Pozitív a tapasztalatom. Nagy jelentőségű, hogy keresztény egyházi vezető leül beszélgetni egy rabbival. Az Élet menetén pedig néhány éve ott vannak a keresztény egyházfők is. Erre korábban nem volt példa.”