Gyengék lettek a férfiak

„...tudjátok... nem csodálom, hogy a nők ilyen ijesztően erősek lettek. Nem valódi erő ez persze inkább keménység és durvaság... de nem csodálom akkor sem. Mi mások lehetnének, hiszen az egyensúly örök. Ha a serpenyő egyik felén gyengeség tanyázik, akkor a másik felén valamiféle erőnek meg kell jelennie. Még ha ilyen »ócska« erő is ez... pont passzol ahhoz a nyomorúságos gyengeséghez, mint amit a »férfiak« képviselnek.

Ma boxedzésen több történetet feszegettünk... és ott is megállapítottuk, hogy keménykötésű börtönviselt emberek sem tudják a visszautasítást elfogadni. Ez számomra felfoghatatlan. Persze én is voltam hős szerelmes húsz évesen és volt, hogy többször megkértem a lányt, hogy hallgasson meg... pedig ő jól tudta mit akarok mondani, és vélhetően én is, hogy nincs értelme sokadjára elmondanom... és elsétáltam. Lélekkovács vagyok, legalábbis ez az egyik mesterségem, így hát nem csoda, hogy nap mint nap megtalálnak azok, akiken egy picit igazítani kell. Aztán persze nekem is csapra kell magam verni utána, hogy kijöjjön a sok mocsok... mert ha belémragadna... már nem is élnék.

Nehezen felfogható az a sok apa... aki eldobja gyermekét... az a sok férfi, aki birtokolni akarja az otthonit is, meg a számtalan szeretőt... az a sok férfi aki kezet emel egy nőre... aki bíróságra jár és el akarja venni a gyermeket az anyja öléből... hazudik olyanokat és úgy, hogy a bíró is csak nevet... vagy éppen sír... miért nem tudják vajon a férfiak elviselni a nem-et!? Odaállnak nők ablaka alá!? Mi ez!? Ovi? Fenyegetőznek!? Balhéznak!? Mi történik ebben a világban!?

Nyilván csak költői kérdések. A férfiak kezéből kivették az ostort és a kardot. A férfiak hagyták ezt. Hagyták, hogy vízfejű országvezetés mondja meg nekik a messzi távolból, hogy hogyan intézzék a vidék dolgát. Nem csoda, hogy szükségszerűen így elgyengültek.

Egyszerűen fogom a fejem... nap mint nap fogom a fejem... mert annyi muszklis, gazdag, akármilyen »férfi" története... annyira alávaló... szóval kedves barátom! Ha ne adj Isten te férfinek készülsz! Akármilyen sérelem ér... ne hagyd el a szüleidet soha oly módon, hogy nem állsz velük szóba! Sem testvéreidet! A nemet fogadd méltóképpen és ne ágálj ellene, főleg ne agresszíven! Kezet ne emelj, csak nálad erősebbre, és soha... soha ne akard kitépni az anya öléből a gyermekét! ...ha ezeket be tudod tartani... akkor már alakul a férfiség. Addig meg bármilyen muszklid lehet... és bármilyen autód... maximum önmagad paródiája lehetsz... azt meg kifejezetten nem ajánlom! Ölellek!”