Nehezen felfogható az a sok apa... aki eldobja gyermekét... az a sok férfi, aki birtokolni akarja az otthonit is, meg a számtalan szeretőt... az a sok férfi aki kezet emel egy nőre... aki bíróságra jár és el akarja venni a gyermeket az anyja öléből... hazudik olyanokat és úgy, hogy a bíró is csak nevet... vagy éppen sír... miért nem tudják vajon a férfiak elviselni a nem-et!? Odaállnak nők ablaka alá!? Mi ez!? Ovi? Fenyegetőznek!? Balhéznak!? Mi történik ebben a világban!?
Nyilván csak költői kérdések. A férfiak kezéből kivették az ostort és a kardot. A férfiak hagyták ezt. Hagyták, hogy vízfejű országvezetés mondja meg nekik a messzi távolból, hogy hogyan intézzék a vidék dolgát. Nem csoda, hogy szükségszerűen így elgyengültek.
Egyszerűen fogom a fejem... nap mint nap fogom a fejem... mert annyi muszklis, gazdag, akármilyen »férfi" története... annyira alávaló... szóval kedves barátom! Ha ne adj Isten te férfinek készülsz! Akármilyen sérelem ér... ne hagyd el a szüleidet soha oly módon, hogy nem állsz velük szóba! Sem testvéreidet! A nemet fogadd méltóképpen és ne ágálj ellene, főleg ne agresszíven! Kezet ne emelj, csak nálad erősebbre, és soha... soha ne akard kitépni az anya öléből a gyermekét! ...ha ezeket be tudod tartani... akkor már alakul a férfiség. Addig meg bármilyen muszklid lehet... és bármilyen autód... maximum önmagad paródiája lehetsz... azt meg kifejezetten nem ajánlom! Ölellek!”