Hamis próféták és Facebook-törlők

Bornai Tibor posztolt egy „nagyot” a Facebookra. Bornai Tibor a KFT zenekar billentyűse (volt). Jó zenekar volt a KFT? Biztos megoszlanak a vélemények. Ha valaki nemmel válaszolna, tán Brüsszelig kiabálnának skandallumot azok, akik szerint viszont igen. A kedvenc KFT-számomat történetesen pont Bornai Tibor énekelte. A „Balatoni nyár” egy jópofa (ön)irónia, egy kikacsintás, persze ettől még nem tud teljesen kilépni abból a közegből, a '80-as évek szocializmusából, amiben született.

Bornai '93-as szólólemezének („Átvitt étterem”) – ha lehet így mondani – slágere, a „Terülj, terülj, asszonykám”, már sokkal kevésbé találta el a finom egyensúlyt, és a sima gagyiba csúszott. Pedig a lemezen volt egy csomó jó dal – kétségtelenül kevésbé egyértelmű üzenettel vagy slágerpotenciállal.

A banda másik oszlopos tagja, Laár András azóta a L’art Pour L’art Társulattal évtizedek óta sikeres, Besenyő Pista Bácsiként az egész ország ismeri (bár én „a Költő” szerepében jobban kedvelem).

Tibor továbbra is zenélget. És írogat. És festeget. Bírom Bornai Tibort. Sok-sok évvel ezelőtt még a lakásán is jártam. TV-műsort forgattunk. Ebben főztünk (asszem). Beszélgettünk. Élveztük. Jó volt. Aztán Facebookon is ismerősök voltunk. Asszem. És törölt. Asszem. De lehet, hogy sosem voltunk ismerősök. Akár így, akár úgy, gondoltam, most legyünk. Régóta ismertük egymást, ha nem is mélyen. Megjelöltem ismerősnek… (Folytatás az írás vége felé)

Addig is, érdemes elolvasni Bornai Tibor minap kiírt Facebook-posztját:

„Bizony sok átgondolni valója van annak, aki még azt hiszi, a világot jobb és baloldaliakra, konzervatív és szabadelvű emberekre lehet felosztani. (A pápa például biztosan nem »ballib«.) A helyes felosztás ezzel szemben: emberségesek és embertelenek. Te melyik vagy? Mi hová tartozunk?”

Pedig a „szabadelvű” és a „konzervatív” szavak egy ember értékrendjét, alapvető gondolkodását jellemzik. (Persze ezek nem kell, hogy egymást kizáróak legyenek.) Semmi baj azzal, ha valakinek van egy (szavakkal is) körülhatárolható értékrendje. Amikor azonban valakire kijelentjük, hogy „emberséges” vagy „embertelen”, azzal megbélyegezzük. Hangzatosan beszélünk egyes címkék helytelenségéről, közben sokkal erősebb címkéket ragasztunk másokra, önhatalmúlag, az igazság kizárólagos birtokosaként. És még ennél is kirekesztőbbek, megbélyegzőbbek vagyunk, amikor föltesszük a költői kérdést: „Te melyikhez tartozol?” Tehát vagy ez, vagy az. Szekértábor-logika. Ha azt gondolod, amit én, emberséges vagy. Ha mást gondolsz, embertelen.

Nézzük csak magukat a fogalmakat. Ember. Emberségesség. Emberiesség. Emberiség…

Isaac Asimov világhírű regényeiben megalkotta a robotika három törvényét. Nekünk most az első a lényeges: „A robot nem tehet kárt emberi lényben, vagy nem nézheti tétlenül, hogy emberi lény kárt szenvedjen”. (A 2. és 3., az engedelmességről és az önvédelemről szóló törvények mind ennek vannak alárendelve.) Asimov egyik késői művében („Alapítvány és Föld”) felbukkan azonban egy új, a nulladik törvény, az EMBERISÉG védelméről. Így szól: „A robot nem árthat az emberiségnek, és nem nézheti tétlenül, ha az emberiséget veszély fenyegeti”. Ez a törvény még az elsőnél is magasabb rendű. Vagyis: az emberiség biztonsága, megvédése mindennél fontosabb, még azon az áron is, ha ez az egyes ember(ek) jólétét felülírja. Ezt a dilemmát csak a legmagasabb fejlettségű robot (R. Daneel Oliwaw) képes kezelni anélkül, hogy lefagyna tőle a pozitron agya.

(Hasonló dilemma került elő a „Highlander” sorozat egyik epizódjában is: morálisan elfogadható-e likvidálni egy, az egész emberiségre hatalmas veszélyt jelentő tömeggyilkost - ez esetben Hitlert.)

Asimov IQ-ja kimagasló volt. Ferenc Pápáé úgy tűnik, közel sem. Ferenc álságos, az „emberiességről” papoló hamis prófétaként viselkedik, súlyos politikai motivációkkal, ám elődjénél (Benedek) összehasonlíthatatlanul alacsonyabb IQ-val. Újdonsült rajongói, az eddig erősen keresztény-ellenes, de most már nagy Vatikán-barát, európai szocdem és szoclib politikusok (Martin Schulz-cal az élen) vele versenyeznek IQ-ban. Nem Asimovval. És Bornai Tibor számára is mintha Ferenc Pápa lenne a zsinórmérték. Az „ember(i)ségről” alkotott gondolatai a legkevésbé sem mélyek, de a felszínes tömegekre remekül képes hatni; büszke önhittséggel dobálózik, közben másokat (burkoltan) minősít. Nem csak Ferenc pápához köthetjük, a Coelho-párhuzamok is erősek. És persze lájkolják is sokan - pont úgy, mint Coelhót. Pedig a tömegeket kiválóan manipuláló, simulékony hangú farizeusokról és hiszékeny követőikről már a Biblia is szólt. Amikor pedig a mai újdonsült pápa-rajongók Jézussal példálóznak, hajlamosak „elfelejteni” (persze megértjük, hiszen honnan lennének alapos ismereteik a Bibliáról), hogy az elesetteket felkaroló Jézus ugyanaz, aki a jeruzsálemi templomból piff-paff, kiverte a kufárokat. Mert ott ez volt a helyes.

Ha ma alapítana tinizenekart, Bornai Tibor a felszínes gondolkodók, a hangzatos szép szavakat, formai jegyeket kedvelők, de a mélyebb, valós tartalomra nem fogékonyak poszterfiúja is lehetne. A bölcselkedő, önmagával eltelt, másokat megbélyegző, a tőle eltérő gondolkodást, más hangokat kizáró, bülbülszavú szentfazekak mai megtestesítője. Azzal is, amit az emberségességről írt. És azzal is, ahogy a vele egyet nem értőket, régi ismerőseit embertelennek nevezi, a világából (a Facebookon is) kizárja, ezzel némi szellemi bezártságról is bizonyságot téve. Ja, persze mindig van egy kiváló, önmegnyugtató magyarázat azok számára, akik nem tolerálnak más véleményeket, mégis nagyon toleránsnak, liberálisnak hiszik magukat (vagy azok számára, akik szimpatizálnak, védik, az ilyen kamu liberálisokat). Ti. hogy biztos a keresetlen stílusommal megsértettem őket. Ez az olcsó érvelés sajnos megdől: Bornai Tiborral hosszú évek óta semmilyen kommunikációm nem volt. Úgy tűnik, egyszerűen csak kirekesztő, intoleráns, antiliberális. Persze ettől még tutira emberséges…

Szegény Bornai Tibor. Ő ugyanis nem egy rossz ember, és nem is egy klinikai anomália, hanem egy általánosan uralkodó mentalitás, közgondolkodás terméke, áldozata. A sokszínűség, véleményszabadság, a liberális gondolkodás jegyében papoló, valójában magát a GONDOLKODÁST is korlátozó, a tőle ellenkező véleményeket kizáró, megbélyegző, szlogenpufogtató, politikailag korrekt véleménydiktatúráé. Nevezhetjük egy szóval is: libernácizmus.

Pedig tényleg kedvelem Bornai Tibort. Ő engem valószínűleg nem, sőt, nyilván az „embertelenek” csapatába tartozom. Ahogy az ún. „kerítéspártiak” is. Ellentétben például a nagyon emberséges lábmosókkal és szendvicskenegetőkkel. Vannak olcsó népszerűséget hozó megnyilvánulások, és vannak népszerűtlen, kellemetlen, de szükséges döntések. Nagy kérdés, hogy a Facebookon gyűjtött lájkok, a kamerák előtt megmosott lábak fontosabbak-e; vagy Európa jövője, az emberiség sorsa. Én Asimovra szavazok; és - fájdalom, szükséges rossz, de így van - a kerítésépítőkre.