Hogyan jó magyarnak lenni

2016. május 09. 11:47

Az ámulat-bámulat oka és tárgya az, ahogyan az A csoportos magyar jégkorong-válogatott drukkerei biztatják csapatukat a szentpétervári világbajnokságon.

2016. május 09. 11:47
Gazda Albert
Magyar Nemzet

„A világ legjobbnak mondott szurkolótáborának dicséretétől hangos a nemzetközi sajtó. Általános rajongás zajlik. Nem éppen a mainstream globálmédiában, inkább csak a szaklapokban és hasonlókban, de elég nekünk ennyi, nem szabad telhetetlennek és kevélynek lenni. A teljesség igénye nélkül: születtek szövegek-videók Kanadában, Svédországban, Csehországban és a nemzetközi szövetség hivatalos honlapján is.

Mindenki ámul-bámul, mindenki elismerően bólogat.

Az ámulat-bámulat oka és tárgya az, ahogyan az A csoportos magyar jégkorong-válogatott drukkerei biztatják csapatukat a szentpétervári világbajnokságon. Elutaztak messzire két-háromezren, többen, mint bármely más ország polgárai, és többen, mint arra bárki is számított előzetesen – noha nem olcsó mulatság egy orosz nagyvárosban riviérázni –, és az eredmény alakulására fittyet hányva ők mind-mind szabadok, boldogok és büszkék. Ünneplik kedvenceiket az első pillanatoktól az utolsókig, és a végén a Himnuszt is eléneklik, hangosan, torkukszakadtából.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 45 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Caipirinha
2016. május 09. 22:44
A honlapon csatolt képet őszinte és mély tisztelettel köszönöm,fenntartva a további kritika jogát.
atila68
2016. május 09. 18:44
Albert! Én azt hittem aki himnuszt énekel és büszke a magyarságára az náci. Kicsit összezavarodtam Albert.
states
2016. május 09. 13:21
Nagyon jó magyarnak lenni, és nagyon szar lehet simicskacsicskának. Lenni.
kispufi
2016. május 09. 12:41
Hokiszurkolónak lenni az összetartozás legmagasztosabb ünnepe, külsőleg és belsőleg is. Egy aprócska szubkultúrából mindent felülmúló országimázs. Itthonról (sajnos, és nem a helyszínről) nézve pedig a folyamatos meghatódás. Piszok büszke vagyok mindenkire, aki ott Péterváron, jégen és azon kívül bennünket képvisel. Bár nem hokis rigmus, de rájuk a legigazabb: mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk. Amúgy pedig: óóóóó, Riviéra!!!!!!!!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!