„Lehetett volna egy kőkemény hard sci-fit írni eköré a téma köré. Lehetett volna olyan módon utazni a dimenziók között, hogy csak komoly agytorna árán legyen mindössze halvány sejtésünk az utazás mikéntjéről, mint például Greg Egan Diaszpórájában. Ám Pratchett és Baxter egy könnyedebb vonalat választott a multiverzum-elmélet felhasználásához, amely során ugyan fel-feltűnnek olyan kifejezések, mint a kvantumfizika, mégsem bonyolódnak bele mélyebben az átlépés elméleti alapjaiba. S ezzel a döntéssel nincs semmi baj, sőt így azon olvasók tetszését is el fogja nyerni a könyv, akik nem kedvelik a hard science fiction regényeket.
A keményvonalas tudományok könnyed kezelése következtében a Hosszú Föld megnyílásának a társadalomra gyakorolt hatására kerül a fókusz. Rendkívül intelligensen kezelik az írók a kialakult helyzetet. Az Átlépés Napjának hatását majdnem minden szempont szerint körbejárjuk a cselekmény során. Az emberiség nem tud mit kezdeni a hirtelen nyakába szakadt végtelen szabadsággal, korlátlan erőforrásokkal. Tipikusan az első átlépők a régi világ értékrendjét felhasználva saját meggazdagodásuk reményében vállalják az átlépéssel járó kellemetlenséget. Sosem látott exodus indul útnak, városok néptelenednek el, a kivándorlók között a szegények jellemzően felkészületlenül vágnak neki az ismeretlennek, egy jobb világ felépítésének reményében. De még a felkészült pionírok is – akik többé-kevésbé sikeresen alapítanak távoli kolóniákat sok-sok lépésre az Irányjel Földtől – ragaszkodnak az egyvilági értékrendhez.”