Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Nem mellesleg a magyar történelem egyik legnagyobb katonai zsenije volt, tudós és stratéga, aki fiatalon vegyészetet tanult, fontos kísérleteket is végzett, aztán katonatiszt lett.
„A »magyar Júdás«, aki letette a fegyvert Világosnál. A magyar sajtótörténelem legcoolabb válaszát az idősödő Görgey Artúr, az »epés Miltiádész« nyomta be egy életútinterjúban, a riporterből ítélve egy amolyan dualizmuskori Frizbiben. Azt kérdezték tőle: »Miért nem lett Napóleonná?«. Erre ő azt felelte: »Mert nem Franciaország állt mögöttem, hanem egy kicsiny és műveletlen Magyarország«. Nem csoda, hogy Görgey eléggé frusztrált volt: hetente dobták be visegrádi házának ablakát, fiának pedig álnéven kellett internátusban tanulnia és a Facebookon regisztrálnia, hogy apja miatt ne kapjon minden éjjel vizes lepedős pocózást és biszembaszom chatüzeneteket. Görgeyre tényleg a »magyar Júdás«-ként tekintettek, miután a »magyar Mózes«, Kossuth ennek nevezte vidini levelében.
A hadvezérnek ezért szinte remeteként kellett élnie 1849 után, legfeljebb kisiskolásokat vittek osztálykirándulásként Visegrádra szörnyülködni, hogy ott lakik és kertészkedik az a köpedelmes csávó. Aki nem mellesleg a magyar történelem egyik legnagyobb katonai zsenije volt – noha morózus emberként mindvégig tagadta a saját zseniségét - tudós és stratéga, aki fiatalon vegyészetet tanult, fontos kísérleteket is végzett, aztán katonatiszt lett.
1848 tavaszán, harmincévesen sietett Pestre, hogy felajánlja katonai szolgálatait a forradalmi kormányzatnak. A forradalom és szabadságharc, és persze maga Kossuth emelte magasra Görgeyt, aki a kollégák kudarcai, s rendszerváltás utáni válogatottunk hadügyminisztere, Szekeres Imre más irányú elfoglaltságai miatt végül fővezére lett a honvédségnek. A Görgey vezette 1849-es tavaszi hadjárat a magyar hadtörténelem legdicsőségesebb fejezetei közé tartozik. Csak aztán jött a korabeli konzervatív-reakciós NATO, a Szent Szövetség beavatkozása. 1849. augusztus 11-én Görgey diktátori hatalmat kért és kapott Kossuthtól, két nappal később, augusztus 13-án pedig letette a fegyvert Világosnál az oroszok előtt, pedig csak addig kellett volna kitartania, míg Széles Gábor időgéppel visszaküldi a Gripeneket. Kossuth szeptember 12-én, már emigránsként, a Török Birodalomból írta meg vidini levelét, amelyben megtette a szabadságharc árulójának Görgeyt és rákente az egész balhét.
Egy Soros-ösztöndíjas zavarkeltő, a fiatal Kosáry Domokos 1936-os disszertációjában, A Görgey-kérdés történetében úgymond tisztázta, hogy Görgey nem volt áruló. Több kortársa írta, hogy Görgey egy »bukott angyal« hatását kelti. Volt, aki egyenesen Milton Sátánjához hasonlította az Elveszett paradicsomból Állítólag acélhideg tekintete volt. Bizonyára azért, mert olyan kék szeme volt, mint Terence Hillnek. Csak Görgey sose mosolygott. Ez az egyetlen közös nevezője Harrach Péterrel és az Egy rém rendes család Budapesten nézőivel.”