1848 tavaszán, harmincévesen sietett Pestre, hogy felajánlja katonai szolgálatait a forradalmi kormányzatnak. A forradalom és szabadságharc, és persze maga Kossuth emelte magasra Görgeyt, aki a kollégák kudarcai, s rendszerváltás utáni válogatottunk hadügyminisztere, Szekeres Imre más irányú elfoglaltságai miatt végül fővezére lett a honvédségnek. A Görgey vezette 1849-es tavaszi hadjárat a magyar hadtörténelem legdicsőségesebb fejezetei közé tartozik. Csak aztán jött a korabeli konzervatív-reakciós NATO, a Szent Szövetség beavatkozása. 1849. augusztus 11-én Görgey diktátori hatalmat kért és kapott Kossuthtól, két nappal később, augusztus 13-án pedig letette a fegyvert Világosnál az oroszok előtt, pedig csak addig kellett volna kitartania, míg Széles Gábor időgéppel visszaküldi a Gripeneket. Kossuth szeptember 12-én, már emigránsként, a Török Birodalomból írta meg vidini levelét, amelyben megtette a szabadságharc árulójának Görgeyt és rákente az egész balhét.
Egy Soros-ösztöndíjas zavarkeltő, a fiatal Kosáry Domokos 1936-os disszertációjában, A Görgey-kérdés történetében úgymond tisztázta, hogy Görgey nem volt áruló. Több kortársa írta, hogy Görgey egy »bukott angyal« hatását kelti. Volt, aki egyenesen Milton Sátánjához hasonlította az Elveszett paradicsomból Állítólag acélhideg tekintete volt. Bizonyára azért, mert olyan kék szeme volt, mint Terence Hillnek. Csak Görgey sose mosolygott. Ez az egyetlen közös nevezője Harrach Péterrel és az Egy rém rendes család Budapesten nézőivel.”