Vörölöd of Warcraft

„A film: hogy mennyire szart sem értettem az első fél órában, az valami varázslatos. De mentségemre legyen mondva: 1. a szereplők 60%-ban orkok, akiknek a szinkronját néha alig lehetett érteni. 2. ork, ember, tök mindegy – a párbeszédek elképesztően rosszak voltak. Idővel belejöttem, amikor már megtanultam a neveket, meg hogy ki mit akar, nem voltam rászorulva, hogy dialógusokba kapaszkodjak, de hát én nem örülök, ha erről le kell mondani. Mert imádom a dialógusokat. De nem lehet mindenki Tarantino.

A látvány viszont… a CGI is nagyon élethű volt, az orkok, az izmok szálkái, a haj textúrája elképesztően voltak kidolgozva – bár messziről és tömegesen simán Shreknek néztem egyet-kettőt. A legjobban a varázslók… őőő… varázslatai tetszettek (befagyott a szinonima szótár…), a kék és zöld fények, valamint a jelmezek és a páncélok. Bizony, azok a is látvány részei, hiába nem beszélünk róluk szinte soha.

Szóval majdnem mondhatjuk, hogy ezt a filmet jobb nézni, mint hallgatni, de még ez sem igaz, mert a zene is nagyon megkapó volt. A stáblistában pont megláttam: Ramin Djawadi munkája volt. Tudjátok… dandan-dada-dandan-dadadaaaaaMÁSODIKSZÓLAMdandan-dada-dandan-dadadaaa…. Trónok harca.”