Megpróbáltam megvédeni Európát, de nem sikerült

„Bolognában olyan egységesen migránssimogató a hangulat, mintha direkt örülnének az idegenek irányított inváziójának. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy a városi kórház épületeire három nyelven, olaszul, angolul és érthetetlen iszlám krikszkrakszokkal is felírták az osztályok nevét. Szerencsére ilyen esetekre mindig van nálam néhány ÜZENJÜK BRÜSSZELNEK-matrica, így sikerült eltakarnom a szégyenteljes szövegeknek legalább egy részét, de ekkor már nagyon elegem volt Bolognából.

A pohár végleg a Piazza Giuseppe Verdin telt be. Az Otello szerzője biztosan nem gondolta, hogy egyszer Európa önként a mórok karjába omlik, pedig a Verdi téren ma sajnos pont ez történik minden áldott este. Mintha a bolognai egyetem teljes diáksága itt gyűlne össze, hogy vedeljen, füvet szívjon, és cselesen mosolygó néger árusoktól vásároljon sült rákot és branzino alla senegalesét, miközben a kontinenst halálos veszély fenyegeti.

AMI MAGYAR AZ CSAK JÓ LEHET!!!! – kiáltottam végső elkeseredésemben. Hiába sütötte le szemét néhány szégyenkező diák, akik minden bizonnyal arra gondoltak, hogy mit tettek ezzel a szép, többre érdemes európai nagyvárossal. Aki megtagadja az európai értékeket, aki tárt karokkal fogadja a betolakodókat, aki nem hajlandó szembenézni a napnál is világosabb, halálos veszéllyel, az ne számítson arra, hogy mi, Magyarok majd megvédjük.”