4x4 hely, ahol olcsón, gyorsan, jót lehet enni Budapesten

„Néhány év után a valóban szép eredményeket elérő Nagy Magyar Gasztroforradalom megtorpant. Ma pont ugyanazok az ország ünnepelt éttermei, mint öt, részben pedig tíz évvel ezelőtt. A pangás a »csúcs«, »leülős«, »igazi« éttermi kategóriában különösen szembetűnő: ma kevesebb ilyen hely nyílik, mint amennyi bezár/eltűnik/silányabbá alakul át.

Hogy ez miért így van, majd egyszer megfejtik a vendéglátóipar-történészek. Az én elméletem az, hogy akárcsak a magyar gazdaság többi területén, itt is az a baj, hogy akinél a pénz van, annak nincs annyi esze, ízlése és szorgalma, amennyiből egy komoly éttermet megnyitni, aztán tisztességesen működtetni lehet. És az is a csúcskategória ellen dolgozik, hogy nemzetközileg is volt egy visszahőkölés: a New York Times háromcsillagos éttermeket húz le, mások kiáltványokat írnak a másodvonalas skandináv bohóckodás ellen, és van, aki az egész fine dining-műfaj végéről beszél.

Na de mit csináljon ebben a sanyarú helyzetben Budapesten az, akinek van esze, ízlése és szorgalma, pénze viszont nem olyan sok? Megpróbál kevesebből kihozni valami jót.

Annyira gyűlölöm a kifejezést, hogy megpróbálom minél kevesebbszer leírni, de mindebből egyenesen következik, hogy: streetfood. Magyarországon - illetve hát Budapesten - ma már minden streetfood, ami olcsó, pedig ennek így nincs sok értelme. Nálunk még a phó, a vietnami leves is streetfood, pedig azt nem is lehet gyaloglás közben enni. Ugyanakkor viszont az is igaz, hogy Vietnamban tényleg az utcán, műanyag sámlikkal körbevett asztalkáknál árulják a phót, ami így mégis streetfoodnak lenne nevezhető. Csak hát ilyen alapon a délkelet-ázsiai konyha szinte teljes egésze streetfood, hiszen ott majdnem mindent lehet az utcán kapni.”